Ti hogy éreznétek, mit szólnátok (szólnátok-e) ha a férjetek nem szólna, hogy kimarad (késik) egy kicsit?

20-as: Válaszodtól függetlenül, amelyet felpontoztam, mert a lényege jó, ez nem stimmel:

"Problémától függetlenül, ha megkér valamire, akit szeretek, akkor azt teljesítem. Ez a tisztelet."

Nem, ez nem az.

1. Pl. ha valakit szeretek és ő megkér arra, hogy ugorjak a kútba, nem fogom megtenni. És ennek semmi köze sem a tisztelethez, sem a szeretethez - ez síma énvédelem és józan ész.

2. A tisztelet nem keverendő össze a szeretetettel, sem egyéb mással. Tisztelhetsz úgy is egy embet - azért, ahogyan él, gondolkodik, dolgozik stb., - hogy egyáltalán nem szereted.

------

Kérdező:

Igen én szólnék és szoktam is szólni. A férjem néha eljátssza ezt a "de én nekem aztán senki sem parancsol és most majd megnézem, hogy aggódik-e értem" c. nagyjelenetet (ilyenkor az édes anyuskáját a megfelelő helyre kívánom, de szerencsére már ott is van egy ideje).

Mindig helyreteszem, és szépen kéri is a bocsánatot és az elnézést utána, ahogyan az elvárható ilyen esetben. Csak ez nagyon fárazstó, mert rengeteg fölös energiát felemészt belőlem.

Szerencsére lassan egészen jól fel is fogja, hogy ez egy ocsmány játszma, én nem megyek bele soha, és nem érdemlem, meg, hogy rajtam verje le az anyjával kapcsolatos valahai indulatait.

A kedves férjed is azt játssza, hogy megkéred valamire, amire ő zsigerből nem válaszol, vagy mond valamit, és utána nem teszi meg, amit ígért (ilyenkor az van benne, ha tudatos és nem síma memóriaprobléma: na nehogy már egem az asszony ugráltasson!"), és közben téged "tesztel", hogy aggódsz-e érte, értsd: szereted-e.

Ez tényleg egy játszma, és elég ronda játszma. A játszmába akkor vonódsz bele, ha úgy teszel, ahogyan ő elvárja. Ebből kilépni pontosan azzal lehet, hogy visszajátszod neki azt, amit ő játszik: fogod magad, elmégy valahova, amiről tudja, hogy hol van, kinél vagy, viszel telefont, ha kérdezi, hányra mégy haza, megmondod, ÉS utána (bármennyire is fáj, nem szabad ilyenkor foglalkozni semmivel!) pontosan azt teszed, amit ő veled. Hajszálra!

Ezzel nem leszel olyanná, mint ő, nem kell félni, mert te tudatosan csinálod: azért, hogy tükröt tarts elé, hogy lássa, mit művel és az a másiknak mennyire fájhat. Ha tudod, hogy te nem vagy ilyen ember, amit egyszer játszanod kell, akkor nem kell aggódni. Csak ne csinálj belőle rendszert.

Attól nem leszel/vagy házsártos mert megkéred a párod szóljon ha késik. Ez szerintem természetes.

Ha egyszer nem szólt, hogy késik az igéret után az még elnézhető főleg, hogy előtte nem volt hozzászokva, hogy telefonáljon, de azért több eset után én már azt érezném, hogy nem tisztel engem annyira, hogy betartja az ígéretét.

Nem nagy dolog ez szóval betartható.

Nálunk ez kérés nélkül is működik, mindig felhívjuk a másikat, hogyha késünk akár 30 percet vagy 1 órát.

Miért kell elvárni egy párkapcsolatban, hogy a másik összes gondolata rólunk szóljon? Én meg ezt nem tudom megérteni és elfogadni. Az idő szubjektív is tud lenni, gyorsabban telik annak, aki jól érzi magát. én mikor kikapcsolódom, eszembe sem jut a férjem, főleg hogy fel kellene hívni bla-bla.. persze ettől kikapcsolódás, nincs ott szorongás, hogy most mit fog szólni, sietnem kell haza. Ő is megkapja ugyanezt a szabadságot és megértem, ha időnként megfeledkezik rólam, nem vagyok az anyja. Ha bajban van és kell a segítségem, úgy is fel fog hívni. De felnőtt emberek vagyunk, mindenki tud magára vigyázni, könyörgöm, miért kell aggódni?

Szerintem ez az egész csak a kontrolltartásról szól, ha nem tudod mit csinál és kivel szorongani kezdesz, nem érte aggódsz, hanem csakis saját magadért..

"Az idő szubjektív is tud lenni, gyorsabban telik annak, aki jól érzi magát. én mikor kikapcsolódom, eszembe sem jut a férjem, főleg hogy fel kellene hívni bla-bla.. persze ettől kikapcsolódás, nincs ott szorongás, hogy most mit fog szólni, sietnem kell haza."

Ezért tanácsolták néhányan, hogy ha aggódik, nyugodtan hívja fel, hogy merre jár. A férje elmondja, hogy sörözik és kész, béke van. Ez nem ellenőrizgetés, nem rinyálás, stb. Attól, hogy valaki felnőtt, még történhet vele baleset, vagy akármi. Nálunk pl. teljesen alap, hogy ha a férjem nem ér haza este 8-ig, akkor felhívom. Ő elmondja, hogy hol van, mikor ér haza és kész. De, ha pl. ő hamarabb hazaér és nem érti miért nem vagyok otthon, ő is ezt teszi. Nálunk ez teljesen természetes.

Én meg úgy gondolom,hogy senkinek nem kerül semmibe pötyögni egy 3 szavas sms-t.

Nálam alap,hogy ha kések otthonról,akkor vagy írok, vagy hívom a férjemet. Pont azért, hogy ne aggódjon meg vagyok még, csak valamiért csúszok. Ez nála is alap! Nem sokba kerül!

Valaki azt írta, hogy szólna, ha nem hívná fel, ha arra megkéri. Nos én azt üzenném annak, hogy nem várhatja el mindig azt, hogy a párja minden percben felhívja, hogy hol van. Hát nos én ezesetben már csak azért is otthon hagynám a telefonomat kikapcsolva, és úgy mennék el dolgozni és ha hazamegyek, és elkezd hisztériázni az asszony,"(miért nem hívtál?") na én abban a pillanatban én magam előbb nyújtanám be a válókeresetet. Na meg "bocsánatot kér, ahogyan ez elvátható?" Mi ez'??? Valami ("anyuci, vagy néni megbűnteti a kisfiút, mert rosszat csinált")? Jaj! Hagyjuk már a hülyeséget!! Mi az, hogy elvárja az asszony, hogy minden percben felhívja az embere? Na meg "(szépen bocsánatot kérni, ahogyan kell")?. Mi ez,? Valami férjnevelde, vagy mi a szösz? Komolyan mondom, én mindjárt behidalok a röhögéstől, mert ez már szerintem abszolút nevetséges az egész, és az a válaszoló szerintem már teljesen egy papucsmajmot csinált a férjéből. Na mindegy az biztos, hogy nekem az asszony nem parancsolgatna, vagy dirigálna, mert akkor ott el is köszönnénk egymástól.

Te meg kérdező szerintem ne várd el tőle, hogy minden percben hívogasson, hogy hol volt ilyen sokáig stb, elvégre mindketten függetlenek vagytok na meg nem vagy az anyja!. Komolyan mondom, hogy ez már nevetség tárgya.

Remélem ott hagy egyszer csak majd, ha ezt megunja.!