Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Milyen házasság ez?
Sziasztok!
Egyre jobban el vagyok keseredve a házasságomon.
5 és fél éve ismerkedtünk meg és nagyon hamar össze is költöztünk, 3 éve lesz, hogy házasok vagyunk. A történet fontos része, hogy inkább ő nem akart elveszíteni az elején, nagyon ragaszkodott hozzám, én nagyon nem szívesen akartam az elején belenyúlni a családi dolgaiba.
Az elején minden más volt, aztán ő is és én is megváltoztunk.
Az első években még élt az apja, de beteg volt, ápolni kellett, aztán otthonba került, én mindenben támogattam, sokmindenen keresztülmentünk.
Aztán az apja halála után (3 éve) szülő nélkül maradt, és én megértem, hogy ez megviselte lelkileg, de nem adhat okot arra, hogy velem szemben és a házasságunkkal szemben is megváltozzon a viselkedése.
Először kicsit depressziós lett, mellette álltam, járt pszichiáterhez is kb. 1 évig, és úgy tűnik a depressziója el is múlt, de a személyisége teljesen megváltozott.
Mindent félvállról vesz, mindenre nagyívben sz.rik ami fontos lenne, nem törődik semmivel, csak saját magával, illetve ami neki fontos.
A ruhái hegyekben állnak, arra sem képes, hogy eltegye, házimunkát nem ismeri. Erre az a szöveg, hogy munka után már nincs semmi energiája. Bezzeg arra van, hogy miután hazajön elmenjen a kutyával órákig sétálni. Naná, mert az neki örömet okoz, milyen érdekes!
Ezt még "megszoktam" volna, de van még egy dolog, ami komolyan elgondolkodtatott, hogy van-e értelme a házasságunknak.
Egy ideje munkahelyi gondokkal küzdök, ezalatt azt kell érteni, hogy amit megszívhat az ember, azt én megszívtam. Van, hogy olyan munkát kellett elvállaljak, ami egy gyárban volt több műszakban, volt, hogy ordítottak velem a főnökeim, sőt még a kollégáim is, és úgy utáltak ki, ahogy csak tudtak, volt, hogy kirúgtak, legutoljára már nekem durrant el az agyam a munkahelyemen, szinte idegroncs lettem. Természetesen, gondoltam, hogy a feleségemmel megbeszélhetem a problémáimat, ha már nem bírom tovább, mert azt hittem hogy ő is azért van, hogy mellettem álljon és támogasson , hát qrva nagyot tévedtem. Az volt a reakció, hogy biztos mindenről én tehetek, és én vagyok a szar, mert nem tudok normális munkahelyet találni, mert nincs diplomám és hülye vagyok, és most már egyem meg, amit főztem, és nem érdekli, hogy gyomorideggel megyek be a munkahelyemre, akkor is kell a pénz. (Ez nem túlzás, szinte SZÓRÓL SZÓRA IGAZ!) Persze, hogy kell, neki minden pénz kevés. Én a helyzetemből adódóan sosem fogok többet keresni, mint ő, akinek diplomája van és egy qrva jó munkahelyen dolgozik, ahol családias a hangulat és szinte azt csinál, amit akar.
Legutóbb szeptembertől októberig nem volt munkám és amit kaptam akkor azt nem tettem ki az ablakba.
Voltam élősködő, ingyenélő, rontottam a levegőt a házában, ja igen mert apucikája ráhagyta a családi házat. És ha esetleg elfelejteném, mindig emlékeztet, hogy ez az ő háza, és bármikor kidobhat, hát nem egy tündér? :-)
Én egy nagyon béketűrő ember vagyok, de ezt már nem bírom tovább... Április 30-ig szól a jelenlegi szerződésem, nincs esély rá, hogy meghosszabbítsák. Már előre rettegek mi lesz utána, pedig keresek munkát, de félek addigra még nem találok. Szerencsére sokáig sosem voltam otthon, de az is épp elég, hogy kikészítsen. "Megérteném" hogy így viselkedjen, ha szarnék bele és nem akarnék munkát, de nem így van! Ezt nem tudom már eltűrni, a váláson gondolkozom. Nagyon jól tudta, hogy nem vagyok egy "jó parti", volt bankár udvarlója is, miért nem választotta őt? Szerintem nagyon rossz helyre született, nem tudom mire van annyira oda magától, a házán kívül neki sincsenek milliói, lehet, hogy ez viseli meg ennyire?
Én szegényebb családból származom, de azért mindenünk megvolt, ami nagyon kellett, és büszke vagyok arra, amit ma meg tudok venni magamnak, legyen az bármilyen csekélység is. Ő jobb sorsban nevelkedett, de úgy látszik ez sem elég neki.
Mindent összegezve komolyan elbizonytalanodtam, hogy szeret-e még? Kellek még neki? Ha igen, miért? Miért nem dob ki már holnap? Mire jó ez az egész?
Mondanom sem kell a szex is pocsék lett egy ideje.
Ja és mindezek mellett gyereket szeretne! :D Ilyen kapcsolatban?...
Mi a véleményetek erről az egészről?
válasza:Nekem az tűnt fel, hogy a leírás alapján te mellette álltál, amikor nehéz helyzetben volt, támogattad, türelmes voltál vele. Aztán amikor fordult a helyzet és te kerültél rosszabb passzba, ő meg már jól volt, akkor nem állt melletted, nem számíthattál rá, sőt inkább bántott.
Egy házasságban társnak kell lenni, ahogy mondják jóban rosszban. Ha nem azért nincs időnként munkád, mert lusta vagy, élősködő, iszákos, stb., hanem tényleg ilyen rossz helyeket sikerült kikapnod, akkor szerintem nincs rá oka, hogy ilyeneket vágjon a fejedhez.
Nem sok jót jósolok nektek a jövőre. A gyereket pedig szerintem felejtsétek el, amíg nem tudjátok megoldani a problémáitokat.
válasza:A korod nem derül ki, de ha 5 éves a kapcsolat és nincs még gyerek akkor 30 körüliek vagytok max.
Nem vagy elkésve még egy tisztességes, normális életet kialakítani. Ha ő ilyen, ezen a gyerek csak még jobban ront. Mert persze ha a gyerek születésekor van munkád onnan te is elmehetsz gyes-re (vagy mi a neve), és akkor 2 éved van akár tanulni valamit, pályát módosítani, melót keresni, stb. ő meg hordhatja haza a pénzt a jól fizető melójából (mondjuk kíváncsi lennék mennyi az az annyi... de tudom nem rám tartozik).
Viszont ha ő megy el akkor még kevesebb pénz marad, mert a gyerek megnöveli a kiadásokat. Elvégre egy csecsemő nem válogat. Enni akar és pelenkázni kell. És az pénz.
Szerintem ez a nő nem hozzád való. Eleinte még akart téged, vagy csak kellett neki egy biztos pont, és ez te lettél. De az ilyen egy energiavámpír. Mivel nincs még gyerek, szerintem most kéne kilépned az egészből. Válás, miegymás. Egy ilyen kapcsolatba gyereket szülni felelőtlenség. Milyen élete lenne? Én a helyedben befejeztem volna ezt. Persze majd jól kidob a házából, de ha nem voltam figyelmetlen akkor a te szüleid még élnek és jól vannak. Akkor talán van hova haza menned. Ő meg legyen boldog a diplomájával, az egzisztenciájával. Sőt megkockáztatom, van már cserejátékos bekészítve, csak ott vagy neki még "útban". Mert ugye a házasságban nem szakítasz csak úgy, hanem válás, vagyonmegosztás, stb. Lehet ettől tart és nem mer elválni, nehogy valamire is igényt tarts. De ez a házasság még nem válságban van. Ennek így ilyen formán vége.
A társ bajban is társ. Jóba rosszban, egészségben, gazdagságban szegénységben. Valami ilyesmi a klasszikus házassági fogadalom. Nálad most van a rosszban, de ő valahogy nem akar melletted állni, inkább ellened van, amivel tovább hátráltat. Mert fölösleges stresszt generál otthonra is, ahol éppen hogy pihenned kéne, jól érezni magad, de kb. haza sem szívesen mész, nekem ez jön le.
Szóval ezt így kívülállóként, és szigorúan a leírtakra hagyatkozva, én a helyedben lezárnám, és beadnám a válókeresetet.
válasza:"Pedig már annyit pénzt öltem bele a házba, szinte minden félretett pénzem... Persze miután így viselkedett már nem. De azt már buktam, mert ugye az ő háza, különvagyon."
Tudod bizonyítani? Vannak számlák? Mert akkor bizony az leperelhető róla. Vagy a bútort, berendezést ami a te pénzedből került megvásárlásra a te neved alatt az a tied.
Lehet, hogy a ház az ő nevén van, és különvagyon, de ha bizonyíthatóan te tettél bele akkor bizony azt nem viheti el teljes egészében.
válasza:Én ismerem ezt a helyzetet, de nem a te szempontodból.
A depressziója nem múlt el. Tök mindegy ki mit mond. Ezt állíthatom. Segítségre van szüksége. Kiléphetsz, de ő nélküled is boldogtalan lesz.
Neked persze lehet jobb sorod nélküle, kérdés, hogy mit akarsz. Vele vagy nélküle.
Ha már elment szakemberhez is, akkor nyilván tudja, hogy valami nem stimmelt, segítséget kért. Nem hiszem, hogy ne lehetne vele ezt megoldani, ha képes belátni, hogy ez így nem jó. Nyilván ő sem éppen boldog!!!
Már tudom, hogy a férjem a legmélyebb sz@rba is utána jönne kihúzni, bármit mondjak előtte neki. És tudod mit? Ez az amiért igazán felnézek rá. Mert a bölcsek nyugalmával pergett le róla az amit rosszabb napjaimon ráfröcsköltem, és hajlandó volt meglátni a sártömeg mögött a gyenge, segítségre szoruló embert. Nem magát sajnálja, hanem engem, mert én voltam bajban, nem ő, és így tudott igazán segíteni!
És akkor én még nem is voltam olyan nehéz helyzetben, mint a feleséged, szóval volt min értetlenkednie. De az emberi elme nem mindig úgy működik, ahogy elvárnánk.
válasza: válasza:Nem ragozom, mindent leírtak, szerintem is válj el.
Egy jó tanács: ha szexre kerül a sor, húzz gumit!!!
38/N
válasza:" depressziója nem múlt el. Tök mindegy ki mit mond. Ezt állíthatom. Segítségre van szüksége. Kiléphetsz, de ő nélküled is boldogtalan lesz. "
Valószínűleg igazad van, de a gyógyulás első lépése az, ha felismeri, hogy segítségre van szüksége, és tesz érte valamit. A nő a kérdező nélkül is boldogtalan lesz. Ebben is igazad van. De a kérdező miért ne lehetne boldog nélküle. A házasság nem arról szól, hogy az egyik fél csak ad bele (törődés, pénz...stb), aztán amikor neki van szüksége segítségre, akkor meg mit kap cserébe???
Volt nagyon rossz időszakom, szerintem én is a férjemen vezettem le a feszültséget egy idő után. De azt is nagyon jól tudtam, hogy ez így nem jó, és valamin változtatni kell, mert ezt nem akarom így.
Sajnálom a kérdező párját, mert nem könnyű neki, de ha nem jó ez az állapot, akkor elsősorban neki kell lépnie (segítséget kérnie), és nem a másik életét tönkretenni.
Először azt tanácsoltam, lépj ki a házasságból. Talán egy utolsó kísérletet még tehetsz. Beszéld meg vele, hogy együtt elmentek pszichológushoz vagy párterápiára. Ha olyan jól keres, akkor van rá pénze. Ha a szándék is megvan, akkor még TALÁN érdemes tenni egy próbát. De ha szándék sincs rá, akkor lépj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!