Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit lehet kezdeni egy olyan férfivel, aki semmire és senkire nem hallgat?
Párom azt gondolja, hogy az élet minden területén tökéletesen működik, így ha bármit szóvá teszek, vagy tanácsot adok, akkor vérig sértődik és balhé van. Gondolok itt szakmailag/ párként / apaként (van egy 1,5 éves fiúnk).
Pl. tegnap szóvá tettem, hogy mivel 2 hétig nem volt itthon, és jövő héten elutazik megint 5 napra, játsszon kicsit a gyerekkel, amíg főzök, mert amúgy nem sok alkalma van rá. Erre kiakadt, hogy én azt állítom, hogy neki semmi kapcsolata nincs a gyerekkel, pedig ez nem igaz, nagyon kevés apának van ilyen szoros kapcsolata a gyerekével (érti ezen azt, hogy olykor megfürdeti, vagy elmegy vele sétálni), és amikor végül a nagy sétrődés után nagy nehezen nekiállt játszani a gyerekkel, és a gyereket láthatóan nem kötötte le, és mondtam neki, hogy melyik játékot szereti nagyon a kicsi, akkor megint felpattant és leült a géphez, hogy ő úgysem ért ezek szerint a gyerekhez, nem játszik vele, most mit szólók én bele abba, hogy hogy játszik stb.
Ugyanez a párkapcsolatunkban is...bármit felhozok, ami esetleg hiányzik, vagy zavar, akkor nem gondolkozik el rajta, és lényegében meg sem hallgat, hanem megsértődik, hogy ő biztosan nagyon szar párom, holott tegnap is elmosogatott vagy mittudom én, és kevés férfi segít ennyit, mint amennyit ő nekem. Mindig tök más dologról beszél, és úgy érzem, hogy a meglevő problémáink csak súlyosbodni fognak, mert képtelen meghallgatni, vagy tanácsot elfogadni.
válasza:De ez csak most jött ki rajta? Vagy mindig ilyen volt? Ha ilyen volt, akkor tudhattad, hogy mire számíts. Ha nem volt ilyen, akkor beszélj vele, hogyne legyen ilyen hisztis p****a :)
Én tuti, hogy nevetve oda-oda mondogatnám neki :D
válasza: válasza:Mit lehet vele kezdeni?
Ott van az ajtó apukám, kösz-puszi.
Nem pazarolj rá sem időt sem energiát.
válasza:Abból amiket írsz én arra tippelek, persze lehet hogy téves, hogy nem jól közlöd vele a meglátásaidat.
Úgy érzem a reakcióiból, hogy olyan embernek érzi magát melletted, aki mindent elront, mindent rosszul csinál, mindenre alkalmatlan. Pont nem azt látom, hogy ő csak a saját igazát szajkózza, hanem azt, hogy védekezésből emeli ki a saját erényeit egy vitás helyzetbe.
Szerintem ez nem most kezdődött nálatok.
A következő kérdéseket válaszold meg magadnak.
- Ha tesz valamit, hányszor köszönöd meg neki?
- Hányszor ismered el a jó dolgokat?
- Hányszor teszed szóvá ami nem tetszik?
- Hányszor kérsz bocsánatot, ha te hibázol?
Szerintem nincsenek egyensúlyba nálatok a dolgok, és az én meglátásom szerint nagyon sok probléma belőled fakad. Ha azt szeretnéd, hogy változzanak ezek a dolgok, próbálj meg először magadon változtatni. Máshogy állj hozzá, és ő is változni fog.
nem, nem volt mindig ilyen...sőt! Én azzal hozom valahogy kapcsolatban, hogy a munkahelyén az elmúlt időkben elég sok pozitívumot kapott (előléptetés, elismerések stb.), és megváltozott. Elkezdte fenn hordani az orrát, lenéz másokat, azelőtt alázatosan dolgozott, most folyton csak azt hallgatom, hogy ki milyen hü.lye a kollágái közül, mindenki sz.rul dolgozik, bezzeg én...(mármint ő). És velem szemben is ugyanilyen változás.
Utolsónak: mindig megköszönöm, ha valamit besegít, nem csak a kritikát kapja tőlem állandóan. Tegnap is, amikor szóba hoztam a játékot, tök kedvesen szóltam, és csak segíteni akartam, mert láttam, hogy nem megy a közös játék. Csak szóltam, hogy ott van a polcon a kiskocsija, azzal imád mostanában játszani. Erre kiakadt, hogy én azt gondolom, hogy ő nem ért a gyerekhez, nekik semmilyen kapcsolatuk nincs egymással, és akkor hagyja is az egészet, úgysem jó, amit csinál. Pedig az vitathatatlan, hogy többet vagyok a gyerekkel, és jobban tudom, hogy éppen mi köti le a legjobban, vagy mit szeret, de nem belekötni akartam, hanem segíteni, mert látszott, hogy nem tud mit kezdeni a gyerekkel. Ha viszont ezt nem fogadja el, akkor sosem fog közelebb kerülni a gyerekhez sem, és a munkájában sem fog előbbre jutni, ha az az alapattitűdje, hogy ő már készen van minden téren, és mindent tud mindenről.
válasza:1. Mint a megvadult bikával: félreállni diszkréten, de gyorsan és hagyni, hogy hadd rohanjon csak a falnak fejjel.
2. Fénysebességgel elfelejteni a létét is. Ha házas vagy, azonnal elválni.
válasza:Én azt gondolom, hogy egyszerűen ráunt az apaságra, vagy nincs érzéke az apasághoz, vagy NEM nem akarja megtanulni, és inkább leül a gép elé.
A gond az hogy a kikapcsolódás neki a számítógép, sem mint a saját gyerekével történő játék. A munkahelye meg az ottani légkör, biztos nem változatathatott rajta ennyit. Szerintem ott belül kezdi megbánni hogy apa lett, mert köze nincs hozzá, és ezt ő is tudja, ezért válassza ezen a téren a könnyebb utat. Biztos hogy leülnék beszélni vele. Aki 2 hétig távol van, annak nincs esélye normális apának lenni, de ha valaki meg akarja tanulni, akkor meg fogja, ha nem akkor nem.
válasza:Bocsi, de hova utazik 2 hétre? aztán meg megint 5 napra? Miért nem mentek ti is, ha a munkája miatt teszi. Egy családnak együtt kell lennie jóban, rosszban.
Amúgy, ha ilyen sokáig van távol, tuti, hogy becsajozott...te meg egyedül neveled a gyereket. Még alkalmi apának sem jó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!