Házassági gondok, ezen lehet még javítani?

Kedves második. Igen, lehet hogy nagyon jó a helyzetem, mert apuci dolgozik és finanszírozza a tanulmányaim, plusz még el is tart. Na de itt olyan alapvető pénzügyi problémák vannak, hogy a gyereknek szandi kell, vagy nadrág akkor nem merek már szólni neki mert ideges lesz hogy miből vesz pedig van, meg a napi egy üveg borra is mindig futja neki, meg kólára. Kicsit ő akar hedonista módon élni, mégis csak magára gondol. Mert oké tőlem éljünk a mának, csak az élvezeteknek, de akkor mindenkire érvényes legyen, ne csak őrá. Úgy érzi, hogy amiért dolgozik egész nap, ezért este ezt vagy azt megérdemel. És meg is érdemli, de akkor más is érdemeljen meg dolgokat. Azzal nem igazán értek egyet, hogy ha a nő kezelné a pénzt akkor ennyire negatív lenne a dolog. Sokszor ha elküldöm hogy menjen el és vegyen reggelit, képes 2-3ezerért vásárolni reggelit, de ha ne adj isten fél évente egyszer én mehetek el reggelit venni, én csak a legszükségesebbeket veszem meg. Ruhákat pl évente egyszer vehetek magamnak, akkor is max 10ezerért mert sajnál ilyesmire költeni. Nem járok szoliba, fodrászhoz műkörmöshöz, kozmetikushoz. A hajam magamnak festem két havonta 560ft-os hajfestékkel, de azt is csak azért mert már őszülök és hogy ne látszódjanak a fehér hajszálak. Ha műkörmöt rakok fel, akkor a százforintos boltban veszek műkörmöt, meg ragasztót és 500ft-ból megoldom. Nem vagyok plázacica, sőt sokszor igénytelennek érzem magam, hogy nem tudok lépést tartani a többi anyukával, mert nekem nincs annyi mindenem mint nekik. És a poén az egészben hogy azok az anyukák vissza sem akarnak menni dolgozni, én meg azon töröm magam hogy legyen egy épkézláb szakmám amivel ha elhelyezkedek, kereshessek annyi pénzt aminek a párom is örülne. mert úgyis az lenne hoy neki kéne adnom. Már erről beszéltünk, hogy ha találok munkát a pénz amit én megkeresek az az enyém, közösen elosztjuk hogy ki mennyit mire fizet, ami marad az a saját, ha közösen akarunk venni valamit akkor azt közössen összedobjuk, ki mennyit tud beleadni. Kicsit úgy érzem magam mint mikor anyukámékkal laktam és volt zsebpénzem ( bár most még az sincs) és féltem apámhoz odamenni pénzt kérni valamire. A szerelemmel meg az a bajom, hogy szeretem őt akkor amikor végre nem a pénzügyek miatt stresszel, amikor végre rám figyel, amikor foglalkozik velem és nem az a program hogy ülj már rám mert elfáradtam... De még ezzel sem lenne akkora baj, ha legalbb annyira nem lenne lusta hogy odaforduljon hozzám és kezdeményezzen. HOgy egy kicsit spontán legyen a dolog, és ne egy utasítás. De erről is beszéltem már vele de folyton támadásnak veszi, azt gondolja hogy ezt leba..ásnak mondom pedig csak azért mondom el hogy észre vegye. És hogy ebben a helyzetben melyikünk a hibás vagy az aki változásra szorul, azt szerintem elég jól látni lehet. Ő teljesen odáig van értem, szeret és kielégítőnek tartja a szexuális életünket meg alapból mindent. Persze mert mindig az ő kedvére teszek mindent, ha nem úgy csinálom vagy hangot adok akkor jönnek a problémák.

ja és hogy átlássátok nagyjából az anyagi helyzetünket, havi szinten 50-70ezer forintot tudunk félre tenni. Szóval nem vagyunk szegények.

Kedves 8-as. Nem szeretném úgy leélni az életemet a párommal hogy csak mindenféle praktikák és csábítások és képmutatások árán érjem el azt amit szeretnék. Nem fogom játszani a buta libát csak azért hogy ő azt gondolja ő a főnők. ha ő a főnők hát akkor csinájon is úgy. Viselkedjen úgy mint egy komoly családapa aki a kezében tartja az irányítást. De nincs semmi a kezében! Még a gyerekeket sem lehet rábízni fél órára sem. Én nem akarom ilyen női praktikákkal meg "az okos nő úgy irányít hogy a férfi azt hiszi hogy minden döntést a férfi hoz meg" taktikákkal kijátszani. Mindig őszinte volt a kapcsolatunk, mindig mindent megbeszéltünk, és sosem csináltam azt hogy ha valamit szerettem volna nála elérni akkor behízelkedem. Csak azért mutassam azt hogy boldog vagyok vele, hogy elérjem amit szeretnék? Ennyiről szól az élet? Szerelem és szenvedély meg mondjuk némi intellektuális társalgás nem fér bele? Ne várjak el a férfiaktól semmit sem amire a lelkem mélyén vágyok, mert a férfi csak arra jó hogy kihasználjam, hogy elhitessem vele hogy szeretem meg kívánom, csak azért hogy meglegyen amit szeretnék? Hát én nem ez a fajta lány vagyok. Nem azért kezdtem el a főiskolát is, hogy egy buta libának mutassam magam. Ha ilyen lennék egy árkategóriával fentebb lévő kocsiban ülnék és nem panaszkodnék itt nektek.