Két lányom van. Az egyik kifejezetten házasságpárti, a fiatalabb pedig hangoztatja, hogy ő sosem fog férjhez menni. Mindketten huszonévesek. Társa, párja mindkettőnek van és gyermeket is egyaránt terveznek. Mindkettőnek igaza van?

Anélkül, hogy állást foglalnék (bár az is állásfoglalás, hogy szerintem egy gyereknek az a jó, ha boldog családba, szeretetbe születik, az meg nem papírfüggő), kérdezem, miért jobb a házasság?

Ne érts félre, házas vagyok (ma 18 éve éppen), de én ezt így nem jelenteném ki, és érdekel, más miért gondolja így.

Mennyi idősek?( mennyire 20-on?)

Én is mindig azt hangoztattam hogy sosem megyek férjhez, gyereket sem akartam..

Egyszer arra gondoltam talán úgy 22 évesen..

Aztán megismertem a parom..

24 évesen már. Akartam házassago.. Most 27 évesen gyereket is ( mar házasok vagyunk)

Tulajdonképpen nem is qnnyira a koruk számít, hanem aárkapcsolatuk...engem is az változtatott meg..

A férjem sem akart házasságot, sőt nem is hitt az egészben..

Engem mégis el akart venni..

Tehát ha az emebr olyan párral kerül össze gyakran válznak a hozzáállások.

Prsze nem mindig...

De az nem os baj szerintem..

Csak érdekes, hogy mekkora pálfordulás ment bennünk is végbe a kapcsolatunk alatt..

És előtte nem..

Mi is elég sikat együtt is éltünk házassá nélkül is

A házasságnak elsősorban vagyonjogi szempontból van jelentősége és abban is inkább akkor, amikor megromlik a viszony. Csak hogy egy extrém példát mondjak, ha valaki élettársi kapcsolatban él, akkor akár megházasodhat úgy mással, hogy az élettársa meg sem tudja. Egy esetleges öröklésnél pedig a házastársa fog örökölni, nem az élettársa. Ez nyilván nem mindennapi eset, de történt már ilyen Magyarországon. Anyagilag sokkal nagyobb biztonságot jelent, ha a gyerekek házasságba születnek. Az a fél, aki évekre kiesik a munkából a gyerekek miatt (általában a nő) könnyebben kerül kiszolgáltatott helyzetbe, ha nincs vagyonközösség.

(Személy szerint nekem más miatt is fontos volt, hogy házasságban éljek. Egyszerűen jó érzés.)