Szerintetek lehet szerelem nélkül házasodni, gyereket vállalni?

Lehet így házasodni, sokaknak meg is éri... lelkük rajta.

Régen ritkán döntöttek a fiatalok a párválasztásban, inkább a szülők állapodtak meg, és a megállapodás alapja a vagyon ill. a megfelelő társadalmi rang volt. Hogy kialakult-e ezek után szerelem, biztosan volt olyan is.

A házasság, család eredetieg azért alakult ki, mert az emberek nem akartak éhendögleni, így szövetkeztek egy falkába. Az idők során ez többször ártértékelődött, a gazdasági és kultúrális szempontok szerint.

A tizes-huszas évek előtt a házasság pénzügyi tranzakció volt, föld ment hozzá földhöz, aztán próbáltak úgy tenni, mintha a felek közben nem folytatnának titkos viszonyokat.

Kérdés, hogy ki mit hív "jól működő házasságnak". A világ egy részén ez azt jelenti, hogy a, van gyerek, b, van mit enni.

Az, hogy közben van-e családon belüli erőszak, érzelmi terror, ital és lelki problémák kérdése csak az utóbbi 20-30 évben jött be a képbe mint dokumentálandó adat.

A szerelem előbb-utóbb vagy elmúlik, vagy szépen lassan átalakul. Én emiatt azt mondanám, hogy pusztán szerelemre alapozni egy házasságot nem túl bölcs, inkább jól működő kémiára, hasonló értékrendre és életmódra, szeretetre, tiszteletre, bizalomra. Ha emellé van nagy rózsaszín lángolás is, az az ideáis, de ne csak az legyen.

Ha a két ember tűz és víz, az egyik királylány a másik koldus, akkor könnyen derül ki pár év eggyüttélés után, hogy máshogy gondolkoznak a pénzről, a gyereknevelésről, más igényeik vannak, másmilyen házban szeretnének élni, az egyik vidéken, a másik metropoliszban.

És bizony tűz és víz vonzhatják egymást, de ez nem lesz hosszú életű.