Akik fiatalon, első/második pasival/lánnyal maradtatok együtt, ti éreztétek úgy időnként, hogy még másokkal is együtt akartok lenni? Bizonytalanodtatok el?

22 évesen vettem feleségül az első barátnőmet. Mindenben ő nekem az első, és nem hiányzik más. Most fogjuk ünnepelni a 3. házassági évfordulónkat karácsony előtt.

Ha annyira szexelni akartam volna, akkor megdughattam volna pár tizenéves ribit, nem került volna semmilyen erőfeszítésbe felszedni őket. Simán széttették volna a lábukat, csak hogy menőknek tűnjenek a haverok előtt... de nem akartam ilyet. ÉN szerelmet akartam. 1 nőt, 1 kapcsolatot. Kész.

Neki voltak kapcsolatai korábban, kereste az igazit. Picit idősebb nálam igen. De rengeteget csalódott, sokat szenvedett, és ő se akar mást. Viszont én vagyok az első akibe szerelmes:)

Engem nem érdekel hogy ha mások szerint majd úgyis félre fogunk dugni, meg ilyenek. Hidegen hagy a véleményük. Én ismerem saját magamat, és a feleségemet is. Mindig ilyen nőre vágytam és tökéletesen passzolunk egymáshoz. A kapcsolatunk működött, ahogy a házasságunk is működik. Ez nem fog megváltozni.

Ha nem illenénk össze, az már réges-rég kiderült volna.

Mondjuk úgy, hogy nem véletlenül vettem el:) elég jó emberismerő vagyok. Ha bármi kétségem lett volna, nem vettem volna el, és ő se jött volna hozzám és kötötte volna le magát 25 évesen. Végül is ráért volna még....de nem akart mást, és én sem.

Csak szerintem nevetséges, h 5-6 éves kapcsolatokkal példálóznak egyesek, mint mondjuk az első, aki 21 évesen játssza itt a mindent megélt komoly párt???:D

Gyerekek vagytok még, majd ha 20 év múlva is ez lesz a felállás akkor jó, de addig ez a pár év egyenlő egy szombat délutáni túrával:D

Én 19 voltam, mikor megismertem a férjem, 20, mikor összejöttünk. Ennek 7 éve, azóta együtt élünk, összeházasodtunk.

Nem tagadom, igen, néha megfordult a fejemben, de csak a veszekedések alkalmával, dacból agyaltam rajta, hogy ha mással lennék, nem így lenne, de mindig rájövök, hogy nem ő változott, hanem én, és ilyenkor leugatom magam :D

Jól érzem magam vele, szeretem nagyon, igen, néha rossz itthon ülni, nem túl kimozdulós, legalább is, ha nem koncertről vagy horgászatról van szó :D

Bizonytalan sosem voltam, legalább is nem amiatt, hogy mással milyen lenne együtt élni, hanem más problémák miatt. Az már elmúlt szerencsére.

Hogy honnan tudtam, hogy ő az igazi? Nem tudtam, alakultak a dolgok. De igen, valóban más volt, mint a többi "szerelem". Azokra csak azt hittem, hogy szerelmes vagyok, de amikor őt láttam, vert a szívem, ideges voltam, folyton őt néztem, hogy mikor látom meg (egy helyen dolgoztunk), ha jött, akkor elolvadtam tőle.

Előtte volt egy barátom, vele 3 hónapig voltunk együtt, fiatalabb volt mint én egy éve. Erőltette a szexet, az együttlétet, nekem nagyon bejött ő, de ez az erőszakossága abszolút nem jött be, így szakított velem. A férjem 8 évvel idősebb nálam, sosem erőltetett semmit (pedig ő volt az első nekem). Amikor arra került sor, akkor nem gondolkodtam, hogy jól teszem-e, szinte meg sem fordult a fejemben, hogy talán nem jó ötlet.

És nem csak az intimitás, szinte mindent szerettem vele csinálni, még most is, bár azért 6,5 év együttélés után annyira azért már nem érdekes az életünk, nem történnek olyan érdekes dolgok, mint az elején, de ettől függetlenül ő az igazi.

Ha férj szót mondja valaki, nekem az ő arca ugrik be, ha a gyerekeim apjára gondolok, őt látom benne. Nem tudod, érzed. Egyébként természetesen semmi sem biztos, bármikor lehet változás az ember életében, de ezen nem agyalok.

Nem. Én a férjemmel akarom kiélni magam, és nem úgy járni, mint akik fiatalon kiégnek, és harmincévesen már csak havonta szexelnek.

Megtaláltuk egymást, hetente 4-5 alkalommal van szex, és minden tökéletes. Ugyan, minek keresnék mást?

#17 is nő :)

Vajon a férje mit gondol?