Akik fiatalon, első/második pasival/lánnyal maradtatok együtt, ti éreztétek úgy időnként, hogy még másokkal is együtt akartok lenni? Bizonytalanodtatok el?

Látom valaki még mindig nem fogta fel, hogy NEM MINDENKI olyan, hogy éljük ki magunkat dugjunk fűvel fával....

Mit nem lehet azon felfogni, hogy vannak férfiak is, nők is, akik nem ezt keresik? Ezek egy kis szerencsével egymásra találnak, és együtt maradnak boldogan életük végéig...ennyi.

És aki azon rinyál, hogy pár éves házasság, vagy kapcsolat után valaki úgy érzi végleg a párjával marad, és ez kölcsönös, az ne felejtse el, hogy egy 50 éves boldog házasság is, az általad nagyon lenézett pár éves kapcsolattal kezdődik.

"És aki azon rinyál, hogy pár éves

házasság, vagy kapcsolat után valaki úgy

érzi végleg a párjával marad"

Gondoltam szólok, ha már okoskodsz, h a 1x év után elváltak java is úgy érezte, h együtt öregednek meg.

Szal maradjunk annyiban, h az szóljon már bele, aki lerakott valamit az asztalra, nem egy 5 éves tini kapcsolattal bohóckodik, mert olyat bármikor szarok neked.

Szóval, ha jól értelmezem a válaszokat, csakis és kizárólag két véglet létezik, ha valaki fiatalon "kiég", fűvel-fával szexel és soha nem lesz boldog, illetve ha valaki a legelső párjával összejön tiniként, és örökké boldogan élnek együtt, soha nem is gondolván másra.

Amúgy nem fogják bevallani, hogy elromlott a kapcsolatuk, vagy mást kívánnak, azt meg főleg nem, ha a párjuk mást kíván. Ezt általában még önmaguknak sem merik bevallani. :)

De tény, hogy az ilyen kérdésekre nem 5-6 éve együtt lévőknek és pláne nem huszonéveseknek kéne válaszolni. Nekik pont most kezdődik majd a nehéz időszak... még nem tudhatják. :)

Az első párommal majdnem 3 évig voltam együtt. Annyi tapasztalatot kaptam ezidő alatt, amit több rossz kapcsolatból is nehezen tudtam volna csak összegyűjteni. Amikor később összejöttem a vőlegényemmel, minden annyira... nem is tudom... egyszerű volt... és annyira egyértelmű... az első fél év alatt teljesen bebizonyította, hogy Ő kell nekem.

Időnként másokkal... jah... mindenki "megkívánhat" mást, de ahogy nem eszek össze minden szart, hogy normálisan nézzek ki, nem is fekszem össze másokkal, ha működik a kémia, akkor sem. Ha meg is tetszik más, akkor sem bizonytalanodok el, ilyen van, az élet része.

Úgy veszem észre itt több embernek (valószinűleg hölgyeménynek )savanyú a szőlő ! Mi másért kerülnének lepontozásra akik már fiatalon megtalálták úgymond a másik felüket és nem éltek léha életet ?!

Én egy olyan pasas ,apa ,férj vagyok ,aki már igen korán elkötelezte magát és családot alapított . (20) .. Szívemre teszem a kezem ,ki merem jelenteni hogy soha nem voltam bizonytalan a választásomban nem vágytam arra ,hogy más nők combjai közé fúrjam magam .A nejemet szeretem ,hozzá nem ér fel senki !! Ha nem olyan mentalitásom lenne amilyen és nem a nejem lenne a mindenem megtehetném ,hogy más nők ágyába bújok,mivel külföldön dolgozom de nem (!!!) teszem ,mert semmi szükség rá . Élből elítélem azokat akik az ösztöneikre hagyatkoznak ,hiszen nem állatok vagyunk ! 39/F

Na! Én is,leírom a "dolgaimat"...

A mostani párom a 3.komoly kapcsolatom. Az első szerelmemnél 17voltam, 20amikor elhagytam. 2.páromnál 21voltam, 24 amikor elhagytam. 3.páromnál(mostaninál) 25 voltam, most 27 vagyok és még tart... Viszont már nem vagyok szerelmes...

Következtetés: utólag azt mondom én még soha nem voltam szerelmes, pedig az elején mindhármojuknál azt éreztem. Lehet lepontozni de én nem hiszek ebben a holtomiglan-holtodiglan dolgokban, de biztos velem van a baj.

Egy reménytelen szerelmem volt, van is azt hiszem, de őt is csak azért szeretem mert nem kapom meg... Gondolom...

Eh, szerintem velem van a baj. Képtelen vagyok hosszú távon egy ember mellett maradni sajnos.