Néhány nőnek tényleg ennyit jelent egy kapcsolat?

Értem. Tehát ha kizárólag anyuka főztjét hajlandó megenni, az kis probléma, és nyeljem le, hogy életünk végéig élhetünk a mama szoknyája mellett, és hordhatjuk haza tőle a kaját :D

Nem is értem, az ilyeneknek minek párkapcsolat.

Nézd, itt nem az volt a baj, hogy a nő beleborított fél kiló sót a kajába. ALAPBÓL meg sem kóstolta a pasi, mert neki csak a mamáé kell.

Ez nem normális. Nem azért, mert a barátnő főztje, hanem ha ugyanezt leművelné egy étteremben, hogy neki csak a mama kell, az is ugyanolyan gáz lenne.

Van olyan kapcsolat, amiért érdemes harcolni és van olyan, ami már a kezdetekben halálra van ítélve.

Én mindig dolgoztam a kapcsolataimon, ha problémák voltak, viszont van egy pont, amikor érzed, hogy semmi sem változik, és így nem leszel boldog/fájdalmat okoznak/rosszul esik. Ilyenkor mérlegelni kell, hogy a többi tulajdonsága okoz-e annyi pluszt, hogy ezt kompenzálja. Ha nem, akkor igen is szakítani kell. Nincs értelme mártírkodni.

A szituáció, ami az eredeti kérdésben volt, nekem is nagyon rosszul esne. Elgondolkodnék, hogyha a házasságom elején így viszonyul hozzám a férjem, akkor mi lesz később. Nem az a probléma, hogy élete első (ha jól olvastam) nokedlije rosszul sikerült (ami alapból is frusztráló, ha a szeretett férfinak készíted), hanem, hogy a férj nem, hogy támaszt nyújt, megértő a kis baki miatt, hanem "bele is rúg" azzal, hogy még bele sem kóstol. Az ilyen helyzetekben a nő nem érzi magát jó feleségnek, jó társnak (főleg ha ott van az elérhetetlen etalon, az anyuka), megkérdőjelezi saját magát, ami hosszú távon önbizalomhiányt szül. Ér ez ennyit?

Most mindenki tegye a szívére a kezét. Csináltál már bakit a konyhában? (odaégettél valamit, elsóztad-borsoztad, nem olyan lett az állaga, nem főzted meg rendesen) Ha igen, hogy reagált a párod/exed? Együtt vagytok még?

A VOLT férjemnek pont egy ilyen szituáció miatt nem főztem a házasságunk alatt. :)

Első nap megkérdeztem, hogy mit szeretne enni, azt válaszolta, hogy gulyást.

Hazajött, ránézett, meg sem kóstolta.

2 évig főzhetett magára:P Aztán elváltunk.

Megvilágíthatom a dolgot a férfi oldaláról?

Persze én a történet mind3 szereplőjéről (nő, férj, anyós) jóindulatot feltételezek :)

Szerintem a nők hajlamosak a férfi-anya kapcsolatot túlmisztifikálni. Egy férfinek igenis szüksége van az anyjára, felnőtt korban is, ahogyan egy nőnek is. Nem értem miért kell ezért bántani egymást. Érthető, ha a másik fél szülei nem szimpatikusak vagy esetleg a másik felet a kapcsolat ellen úszítják és ez rosszul esik, de mégis csak a szülei. Én úgy gondolom, hogy engedni kell a másikat, hogy jó kapcsolatot ápoljon a szüleivel.

Azért mondtam ezt el, mert valahol ez a probléma van a háttérben.

A konkrét ok, amiről szó van, hogy egy férfi csak az anyja főztjét hajlandó enni, talán kicsit más, mint amit szó szerint érteni lehet. Lehet arról van szó, hogy a férfi érzelmileg kötődik nagyon az anyjához vagy esetleg valóban arról van szó, hogy szereti az ő főztjét. Ilyenkor a feleség egyrészt türelmes lehetne vele, másrészt megérdeklődhetné, hogy mi az amit a férfi ennyire szeret és megpróbálhatná kedvesen felvenni a versenyt az anyóssal. Nem kéne erőszakoskodnia a férfivel, ha néhány alkalommal az anyjánál eszik, azonban figyelmeztetni kell rá, hogy ezt hosszú távon talán nem kéne tennie. Érdemes lenne leülni és megbeszélni ezt a dolgot, hogy miről van szó valójában a férfi számára és hogyan tudna a feleség segíteni ezen.

Ugyanis az anyós nem ellenség kéne legyen egy házasságban, hanem inkább egy barát. Persze valóban vannak rossz anyósok, rossz férjek és rossz feleségek. De talán sokkal kevesebb baj lenne, ha ilyen helyzetekben több türelemmel és jóindulattal bánnának egymással.

Egy nő megérthetné, hogy egy férfi számára fontosak a szülei és nem kéne erőltetnie a köldökzsinór elvágását. Ahogyan fordítva sem kéne erőltetni. Ebből általában ellenségeskedés szokott lenni.

Azonban azokat a teendőket, amik a normális életkörülményekhez szükségesek, mint például egy férfi tegye meg amit tud, ne hagyja szanaszét a dolgait, ne legyen igénytelen, ezeket érdemes finoman kierőszakolni. Ilyen esetekben talán még az anyóssal is lehet rá hatni.

Amit mindenki mindig elfelejt: A mai társadalomban a férfiak úgy lettek nevelve, hogy érzelmileg fejletlenebbek, racionálisan fejlettebbek legyenek. Így a legtöbb férfi több pénzt keres, azonban érzelmileg fejletlen. A nőknél talán inkább ennek a fordítottja igaz.

Egy ilyen kérdésnél figyelembe kell venni azt is, hogy az illetőre hatással volt a társadalom, évtizedekig ezt a szemléletet súlykolták belé észrevétlenül. Hogyha ezen változtatni akar valaki, ahhoz türelem kell és megértés. A "Hagyd ott" talán nem egy annyira jó tanács a probléma kezelésére, főleg ha házasságról van szó

17-es, senkinek sem azzal van gondja, ha valaki néha az anyja főztjére vágyik...Én pl. anyósomtól tanultam meg rendesen főzni (és nem derogált, mindketten imádtuk a dolgot), igaz, utána kialakultak a saját szokásaim, illetve szokásaink a férjemmel.

Valamit úgy készítek, ahogy anyóstól tanultam, mert nekünk is úgy ízlik, valamit teljesen máshogy.

A lényeg nem ez, hanem az, hogy ha SEMMI sem lenne jó, amit én készítek, és KIZÁRÓLAG az anyós főztjét enné meg, akkor nagy gondban lennénk, mert anyóstól függene az étkezésünk, és 30 közel kicsit röhejesnek érezném, hogy anyóstól hordjuk a kaját, mint az ovisok. Arról nem beszélve, hogy ha gyerekeink lesznek, elképzelem, hogy ülünk az ebédlőasztalnál, mindenkinek jó az én főztöm, kivéve apucit, aki vár, hogy mikor jön meg anyu az ebéddel, és addig mi sem ehetünk :D Na ne...