Feleségek, mitől érzitek feljogosítva magatokat, hogy eldöntsétek, hogy a férjeteknek mire van szüksége a holmijai közül?

Kedves, aranyos, drága kérdező!

Az nem merült még fel, hogy fogd asszonykát és beszéld meg vele?

Amikor odaköltöztem a páromhoz, akkor kicsit fordított helyzet volt, hiszen egy "legénylakást" kellett kétszemélyesíteni. És hát a tárolóhely nem sok, úgyhogy kölcsönös kompromisszumok kellettek, hogy elférjünk. Ő sem tudta magától kitalálni, mennyi igényem lenne, vagy mit csináljon, hogyan segítsen, így hát megbeszéltük, elmondtam, hogy mennyi hely kéne a szekrényben, felszereltünk egy polcot a fürdőszobában, hogy az addigi 1 db. szappan mellé odaférjenek az én cuccaim is. (Igen, több kozmetikumot használok, mint a pasim, de hát nő vagyok, ez normális, nem? Neki is tetszik, hogy csinos-illatos vagyok, és az nem megy magától.) No meg összeraktunk egy plusz polcot is, szerencsére volt még ennyi hely, hogy a ruháim-táskáim-csecsebecséim elférjenek. És hát igen, szelektálni is kellett, mindkettőnknek, úgyhogy a régi ruháktól megváltunk a szegények javára. De ha az ember kedvesen megbeszéli, akkor működik, elvégre a párjának is fontos, hogy jól érezze magát, nem? Nálunk legalábbis így ment. Néma gyereknek meg anyja se érti...

Akkor viszont kérdező, gondold végig, miért ilyen rendezkedős csajokat fogtál ki.

Ha már egy kapcsolatodnál ezzel ráfaragtál, a következőnél az elején indíthatnál azzal, hogy az ilyesmire te különösen háklis vagy. Csak akkor maradjon melletted, ha ezt el tudja fogadni.

Akárhogy osztok és szorzok, akkor se látok értelmesebb megoldást a kommunikációnál.

Amikor a kedvesemhez költöztem, eszembe sem jutott, hogy azonnal rendezkedni kezdjek nála. A szekrényben igazán nincs sok helyre szükségem, az alig egy hétre való ruháim meg az összesen kettő, azaz kettő darab kabátom számára. Azt pedig ő maga ajánlotta fel, hogy összerak nekem egy polcot, de mondtam neki, hogy azért nem akarom azt sem teljesen kisajátítani, így azon is vannak az ő holmijaiból is.

Hála Istennek ő nem gyűjtögető -- meg én se --, amire egyértelműen nincs szükségünk, az mehet. De azért még így se dobok ki semmit az ő tudta és beleegyezése nélkül. Mindent megbeszélünk. Ez így működik.

Látom csak az a válasz felel meg neked,amelyik abszolút egyet ért veled... szánalmas!

tudod normáliséknál ez nem így működik,az én ismeretségi körömben úgy vettem észre,h kölcsönösen tisztelik egymást a házas felek!

amúgy te választottad az asszonyt,edd meg amit főztél,vagy küld el melegebb éghajlatra,de ne rinyálj itt mint egy papucsállatka!