Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Házasság » Családi válság, avagy hogy...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Családi válság, avagy hogy siklott ki az életem?

Figyelt kérdés

Sziasztok!


Szóval az én kis életem egy történetét írnám le nektek, vélemény, tanács, vagy csak hozzászólás is érdekel.


Tíz évvel ezelőtt találkoztam a mostani feleségemmel.Nagy szerelem mindkét fél részéről, nem is voltak nagyobb problémák. 2 év múlva már a saját kis hitelre vett házunkban laktunk.1 év múlva gondoltuk legyen gyerek, lett is kettő, öröm boldogság. Viszont hitel volt a házon, jött ugye a hitelválság nekünk is svájci frankos hitel volt.

Na mondanom sem kell mit jelentett ez, megugrott ugye a törlesztő, egyidőben az én fizetésem csökkent, a feleségem otthon volt gyeden, gyesen, majd ismét

gyeden a második gyerekkel. Nem volt más választás én másodállást vállaltam.

Majd később hétvégére is lett munkám. Így kb volt 2 szabadnapom egy hónapban és a vasárnapi fél napok mert ugye akkor is dolgoztam de csak fél napot, ja azt írnom sem kell hogy hétköznap 12 óráztam egyfolytában. Fizikai munkáról volt szó nehezen bírtam, a gerincemmel van probléma, és mindennapos durva fájdalmaim voltak amiket igazából ki sem tudtam pihenni. Emiatt picit lobbanékonyabbá váltam mint szoktam, alaphangon mindig normálisan beszélek mindenkivel, nem vagyok az a hőbörgős megmondó ember.

De ennek ellenére csináltam mert nem mehettünk az utcára, a két kicsivel. Eltelt így majdnem 2 év. Szóval én szinte alig voltam otthon, ha otthon voltam volt mit csinálni még a ház körül is. Egymásra alig maradt időnk. Nem kedveskedtem úgymond a feleségemnek mert egyszerűen hulla voltam nem volt energiám semmire sem, ennyi teendő mellett.

Ezt ő szóvá is tette, erre mondtam majd ha nem kell ennyit dolgozni olyan leszek mint régen. Mondtam tudom hogy megváltoztam nekem sem tettszik, de a mindennapos fájdalom, és a kimerültség az oka, nem az hogy nem szeretem őt.

Mondta hogy ne dolgozzak annyit, majd lesz valahogy. Na erre szín tisztán emlékszem rúgásra indultam úgymond , rávágtam hogy persze lesz valahogy mert én megoldom.

Tudom sértő voltam de a mai napig is ezt mondanám, igazából én intéztem mindent, hivatalos ügyeket, ezt-azt mert ő nem bírja a "papír" munkát. És rajtam múlott hogy hó végén marad e pénz, ha kevesebbet dolgozok akkor nem marad.

Később bocsánatot kértem a kirohanásaim miatt és mondtam hogy akkor le kell mondani egy két dologról, és talán kijövünk kevesebb pénzből is.De ő pl. szerette a minőségi dolgokat, ha valamit vettünk, akkor az olcsóra mindig azt monda ezt nem, mert ez gagyi, mondtam a gyerekeket se tömjük mindig vitaminnal mert az is nagyon drága, elég a rendes étel , más gyerek még azt sem kap. Nem, az kell a gyerekeknek, mért sajnálom én tőlük, hogy lehetek ilyen.Rengetegszer előfordult hogy olyan ruhák lettek megvéve a gyerekeknek, amik már voltak mert pl. kaptunk valakitől , de ő sajnos olyan rendetlen hogy a szekrényekben kész káosz van, emiatt sok ruha akkor került elő, mikor már kinőtték és nem is volt a gyerekeken ,megint ment a felesleges pénzkidobás.A hűtőt telepakolta egy -egy bevásárlás alkalmával, aztán mikor odakerültem hogy szétnézzek benne kicsit, dobáltam ki a lejárt élelmiszereket mivel nem lettek elfogyasztva ....

Én nem cigiztem nem alkoholizáltam szóval magamra alig költöttem, erre ő elkezd dugiban megint cigizni( persze rájöttem) mert ő már nem birja tovább a dolgokat. Szóval a spórolásból nem lett semmi, semmiből nem vett vissza, vagy nem tudott lemondani...úgyhogy dolgoztam tovább mint egy ökör, én hülye. Ja még valami olyasmiket is mondogatott, hogy mi mért nem megyünk el soha nyaralni, mert hogy mások mennek a balatonra meg ilyen helyekre.... csak néztem ezen...


Otthon a háztartást nem tudta rendben tartani, mert rendetlen, amíg nekem volt időm, mondtam ezt meg ezt csináljuk meg, akkor még úgy ahogy ment a dolog.

Amint elkezdtem rengeteget dolgozni kész káosz lett az otthonunk. Örültem ha a ház körül végeztem, nem volt időm a benti dolgokra.Ha jött valaki vendégségbe lesült a pofámról a bőr hogy mi van otthon.Szóval kezdett itt már úgy szétcsúszni minden, körülöttem is meg bennem is. Hiába mondtam neki hogy ezek a dolgok engem zavarnak figyeljen oda , sajnos általában bedurcázott , levágott egy hisztit, és még én éreztem szarul magam hogy meg mertem említeni, hogy a két gyerek ellátása mellett még ezek a dolgok beleférnének a napjába.


Elkezdtem külföldi munka felé orientálódni, mert láttam hogy ebbe csak én fogok belerokkanni szó szerint, mert hiába szakadok meg akkor is nullán vagyunk hónap végén. Össze is jött egy meló, kimentem, rohadt kemény volt lelkileg és testileg is, de a pénz, és a két gyerekem miatt erőt vettem magamon és csináltam. Közbe ő már ilyeneket mondott hogy milyen jó lenne egy bmw mert hogy az biztos jobban menne mint a mostani kocsija(kapott egy kocsit mielőtt kijöttem hogy a gyerekeket tudja oviba vinni), meg ilyen okostelefon meg olyan tablet. Mondom mi van ? Mondom állj felejtsd el...De még ez nem volt elég továbbra sem látta el a dolgait otthon, mert hogy nincs ideje. 2 hetente hazajártam hétvégére, nekem kellett csomó mindent utána elvégezni, úgy hogy levezettem 9 órát és még egy szemernyit sem aludtam mivel munka után indultam haza.Hát mondom ez kész...

De most jön a java, arra persze volt ideje hogy pasikkal cseverésszen neten , meg össze is jöjjön valakivel a hátam mögött. Na itt végem lett...összeszakadtam....lelkileg. De elég erős voltam, felépültem, hálistennek' nem tettem semmi rosszat magammal, pedig megfordult a fejemben.

Ezek után úgy gondolom hogy én mindent megtettem értünk, hogy ne kerüljünk az utcára, a gyerekeimet is imádom, feleségemet is szerettem, de olyanná vált amit már nem szerethetek többé. Azt mondtuk próbaképpen a gyerekek miatt ne váljunk el, de látom értelmetlen volt, nem változik meg, ő egyszerűen ilyen. Lehet én nem vettem észre idejében?

Talán fiatalként azt hittem ez életre szól, hogy majd ő is annyit ad a kapcsolatba mint én?

Sajnos nem így lett.

Azt sem mondhatom hogy mindent megadtam, elkényeztettem, és meg engedtem neki, mert sokszor leállítottam, nem érdekelt a hisztije.

Lehet egy lusta disznónak kellett volna lennem, aki csak otthon döglik a 8 órás munkája után és nem csinál semmit?

Akit nem érdekel a jövő, az hogy a gyerekeinek biztonságot teremtsen?

Nekem is meg kellett volna csalni őt? (Nem bírnék elszámolni a lelki ismeretemmel.)

Tudom mindkét félen múlik a dolog, nem akarom csak őt hibásnak beállítani, de nem látom hogy én mit tehettem volna még hogy ez ne így végződjön.


Próbálok pozitívan hozzá álni a dolgokhoz, végül is ebből is tanultam valamit, ha mást nem, csak azt milyen nővel ne kezdjek ezután.És hogy ne bízzak senkiben csak magamban.


Ennek már vége, de nem az zavar jobban hogy vele vége, hanem hogy annak az életnek vége hogy a gyerekeimet meghitt családi körben neveljem fel.

Szerettem volna megadni nekik azt, amit én nem kaptam meg, vagy nem úgy kaptam meg a szüleimtől. Tudom még megadhatom, de ez már így más ...sajnos , ez szomorít el a legjobban.


Bárki bármit tud hozzászólni megköszönöm, akár a saját történetét, tapasztalatát!

Köszi hogy elolvastad!


2015. jan. 17. 20:37
1 2 3
 21/22 Költőnő? ***** válasza:

Nem, nyilván! Akkor én is a munkamegosztás híve vagyok. De akkor is szeretek gondoskodni a másikról. Nyilván ha fáradt vagyok és örülök h ly*k van a sejjhajomon még nem állok neki este kilenckor nagytakarítani, illetve hortobágyi húsos palacsintát készíteni.

Azonban itt nem ez a helyzet. A kérdező felesége sztem lusta, aki a gyerekén túl csak mereszti otthon a 3,14tsáját. S a kerdezőnek kell két munkahely mellett még a háztartást is vinni.

Na EZ megalázó a nőre nézve a női szerepében.

2015. jan. 19. 06:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/22 anonim ***** válasza:

Ez a sztori elképesztően szomorú. Viszont ha idejönne a feleséged és ő is elmondaná a történetet az ő szemszögéből, esélyes, hogy egy teljesen más képet kapnánk. Sajnos az ilyen családi drámákat kívülállóként sehogy nem lehet megítélni, vagy kommentelni.


Tényleg sajnálom, mert te, amit szerinted megtehettél, azt megtetted.

2015. jan. 20. 18:26
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!