Szerintetek mit tehetek még?

"fenyegesd valassal"

Nem tudom hogy ezt a szófordulatot mindig ugyanaz a kommentelő használja e, de ha igen, akkor a női nem szégyene vagy!!!

Az elsőnek pedig igaza van. Nálunk is volt ilyen, nagy nehezen sikerült túllendülni rajta... máig nem tudom mi volt az oka, de rettenetes érzés, hogy ülünk egymás mellett hétvégén, és ha én nem szólok hozzá ő órákig csendben lenne, nyomkodná a gépet, telefont, kapcsolgatná a tv-t, babrálna itt-ott... pedig előtte ő is beszédes, sőt, érdeklődő típus volt.

A másik, hogy nálunk a válaszadás is a "ja, aha, igen, ühüm, mm" kombóra korlátozódott, már komolyan azt hittem beadom a válópert mert gyakorlatilag egy tárgynak éreztem magam, mint aki a falnak beszél, meg mint aki ott sincs.

Lényeg a lényeg, többször nyomatékosítottam benne, hogy az ühüm az nem válasz, és kértem hogy mondja el a véleményét a dolgokról. Amikor órákig nem szólt hozzám ismét felhívtam rá a figyelmét, hogy x órája meg sem szólalt, és ő ezt normálisnak érzi-e. Egy idő után csak-csak elszégyellte magát. Emellett bevetettem azt is, hogy ha ő mesélt valamit véletlen, én is ja, aha, stb.-vel válaszoltam, majd amikor megsértődött egyszerűen közöltem vele, hogy én ezt érzem minden nap, és hogy elgondolkodhat rajta, hogy ez normális-e házastársak között. Hát egy idő után rájött, hogy nem, de hónapok kérdése volt bizony, és sok határozottságba telt nekem, hogy ne akadjak ki és ne szomorodjak el gyakran a viselkedésén.

"fenyegesd valassal"

Csak ha tényleg válni akarsz. Mert ha rábólint, hogy okés, akkor lesz ám sírás-rívás...

"Kerd meg, hogy menjetek el valahova szorakozni. Ha nemet mondd akkor fenyegesd valassal."

Hát, akinél az tényleg válóok, az inkább meg se házasodott volna.