Voltál már a házasságod/párkapcsolatod alatt másba szerelmes?

Volt valami hasonló érzés, de nem szerelem, hamar el is múlt. Inkább csak felkeltette az érdeklődésemet eléggé. Mikor így visszagondolok erre, nem szerelemnek könyvelem el, inkább valami más,vagy fene tudja. Ez úgy volt, hogy gyakorlaton voltam vele együtt és már otthon párszor eszembe jutott, reggel vártam, hogy menjek megint. Aztán vége lett a gyakorlatnak és el is felejtettem. Bocs, a sztoriért.

Nem hinném, hogy elítélendő lenne, előfordul, hogy felkelti más is az érdeklődést, esetleg fellángol valami. Az lenne elítélendő, ha meg is csalná ténylegesen, vagy ami még rosszabb: egy viszony.

Le kell tisztázni az embernek, mégis mi ez, megéri-e, mit érzek a párom iránt. Vannak helyzetek mikor az ilyen "szerelmet" nem lehet kivédeni. :-/

Nekem teljesen hasonló volt, mint az 1. válaszolónál!

De nálunk nagyon durván odavágta a kapcsolatunkat arra az időre. Nem tudtam a saját párommal lefeküdni, de nem akartam otthagyni se, mert hiába "őrültem meg" egy időre a másikért, a páromat nem akartam elhagyni, viszont hatalmas távolság alakult ki! Ilyen távolság nem szokott kialakulni testi megcsalásnál (bár emberfüggő!)

Szerintem elítélendő, hisz én is két vasat tettem tűzbe, hiába nem csináltunk testileg semmit! Szerintem a kapcsolatnak rosszabb, de az ember, akivel előfordul, kevésbé rosszmájúbb, mint az, aki tesz is valamit! Az érzéseinket ugyanis nem tudjuk írányítani, de a tetteinket igen.

Szóval elítélendő, de nem teljesen megvetendő. És ha fontos a kapcsolat, érdemes elkerülni az illetőt!

Nem szerelem inkább fellángolás!

Most kezdek kijönni belőle!

Megmagyarázhatatlan vonzalom. Mikor esténként róla fantáziálsz,de persze sosem volt/lesz semmi köztetek, csak még rosszabbá teszi a dolgot, ha nyilvánvalóvá teszi számodra(szóban heccelés mögé bújtatva), hogy bizony nagyon bejössz neki.

Addig amíg nincs félre lépés szerintem nem elítélendő...tudod a férfiak nagy dumája, hogy "Csak az étlapot nézik,de enni ne fognak"

Hát ki mit hív szerelemnek. Szerintem ez normális esetben megmarad valamiféle fellángolásnak. Nyilván évek alatt az ember találkozik izgalmas férfiakkal, és nyilván érzékeli, hogy izgalmasak. Ilyen nekem is akad elvétve.

De a szerelem, az nekem sokkal több, egész más. Szerelmes nem voltam másba, mert ha az lennék, akkor a kapcsolatomnak már rég vége lenne. A mostani páromba valóban szerelmes lettem, mert egy érzelmileg kihűlt, rossz kapcsolatban voltam, amikor megismertem. Szép csendben lezártam az előzőt, és aztán elkezdtük építeni ezt. De mivel bele azóta is - 5 éve - szerelmes vagyok, és harmóniában élünk, nincs olyan elfojtott vágyam, "szabad vegyértékem", hogy egy új szerelem beléphetne. Az összekacsintás a jóképű kollégával, vagy egy mosoly az engem előreengedő pasinak a metróajtóban, nos ez nem szerelem, még csak nem is flört.

igen, még párkapcsolatban.. szakítottam.. nem véletlenül szerettem bele másba (is)

a lelki megcsalás szerintem rosszabb..nem anynira a másikkal, hanem magunkkal szemben

Ez nem szerelem, hanem a nőknél kismedencei vérbőség, a férfiaknál meg zászlórúd.

Van ilyen, persze. Hűség, nem vakság!