Vannak itt olyan házastársak/párok, ahol a felek között nagy a társadalmi vagy végzettségbeli különbség?

Párom 8 általánost végzett nekem főiskolai diplomám van (közgazdász). 15 éve vagyunk együtt és nagyon boldogok vagyunk. Az elején a páromat kicsit zavarta a dolog, de mindig magyaráztam neki, hogy értse meg, sokkal többre tartom Őt, mint egy-két "öltönyös, karót nyelt majmot". Nagyon boldog párkapcsolatban élünk nem cserélném le semmilyen diplomásért! :-)

44/Nő

Nálunk elég vicces a helyzet. Nekem két diplomám és ehhez kapcsolódó felsőfokú szakmai végzettségem van, a férjemnek szakmunkás képzése. Nem azért mert buta vagy lusta, hanem mert valami számomra rejtélyes okból a kétkezi munka a szenvedélye...hobbiként is.

És ami vicces, nekem a családom átlagos, inkább szűkösebb körülmények között élt, az ő családja kimondottan jómódú :)

Nekünk egyébként nem okoz ez problémát, tipikusan úgy vagyunk vele hogy a gyakorlati dolgokban nálunk ő van otthon, engem inkább olyan dolgok érdekelnek, amit őt abszolúte nem (klasszikus irodalom, művészet, stb.). Ennek ellenére persze vannak közös pontok, sőt abból van több. Én nem csinálok belőle gondot, hogy nem érdekli a könyv, amit olvasok, ő sem csinál belőle problémát, hogy engem nem érdekelnek a gépek amiket javít. Van rengeteg más közös program, hobbi, érdeklődési kör, szóval ez az 1-1 nem vág földhöz minket.

Mi most leszünk 28 éves házasok,és a férjem szakmunkásképzőbe járt, festőnek tanult...Felnőtt korában pedig biztonsági őr lett.Én Eü.szakközépben érettségiztem, és később szakmai felsőfokút végeztem...

Ez nem nagy különbség,igaz, de nem is volt belőle probléma sosem...

Problémát sosem okozott, inkább motiváljuk egymást.

Én diplomás vagyok, 2 nyelvvizsgával, párom épp hogy estin le tudott érettségizni. Aztán elkezdett egy szakmát amit nem fejezett be.

Amióta együtt vagyunk (5 éve) egyszerűen csillapíthatatlan vágyat érez hogy tovább képezze magát. Pedig engem nem zavar, mert talpraesett, és mindig könnyen talál munkát. (jelenleg külföldön élünk, és például itt is egyből el tudott helyezkedni, 2 hét alatt) De valamiért ő a fejébe vette hogy képezni akarja magát. Ha nem is felsőoktatási intézményben - bár ez is nagy vágya - de minimum hogy szakkönyveket olvas. Én csak abban segítettem neki hogy befejezhesse a félbehagyott tanulmányait, de ő nem elégszik meg ennyivel.

És egyáltalán nem arról van szó, hogy kisebbrendűségi érzése van, vagy versenyezni akar velem, egyszerűen csak rájött hogy egy csomó dolog érdekli, ami tizenévesen még csak nyűg volt neki. De most, mivel olyan emberrel (velem) él együtt akivel tud is beszélgetni komolyabb témákról, amikről éppen olvas, így egyre nyitottabb lett.

Szüleimnél..

Semmit nem okozott

Anyu 8általanos

Apu egyetem