A házasok mindent megosztanak egymással?

Nálunk is minden közös az első perctől kezdve mióta összeköltöztünk. Tudjuk egymás jelszavait, pinkódokat. Általában együtt vesszünk le pénzt, igazából én vagyok az aki nagyrészt megjegyzi a jelszavakat, pinkódokat. A gépen megjegyeztettem a belépő jelszavakat, én nem titkolok semmit lépjen be. Ha akarja felőlem el is olvashat akármit. De igazából a férjem nem egy kutakodó valaki.

Én egyébként kérdező nem értelek, minek megtartani ezer éves leveleket az extől? Akkor nem léptél túl rajta? Szerintem neked fontos ez a dolog ha itt is megemlíted. Én ilyeneket már nem tartok számon, nem érdekel.

Nem tudom de mi a férjemmel az az "összenövős" kategória vagyunk. Nagyon szeretünk együtt lenni, nem titkolózunk, főleg nem pénzügyekben, jelszavakban. És jól működik így a kapcsolatunk, 10 év után is.

En tudom az asszony kodjait, be tudok lepni a levelezesebe meg a facebookjaba, de nem szoktam, ennek pusztan technikai okai vannak, en kezelem a gepeket, ha van valami gond. En is elmondtam mar neki az en jelszavaimat, de nem erdekli, nem is birja megjegyezni.

De ttol fuggetlenul: ha valaki el akar tiktolni valamit az siman meg tudja tenni. Meddig tart egy gmail-cimet regisztralni, amirol a masik nem is tud?

Az en penzem-te penzed nalunk nem ertelmezheto, hazassag ota egy szamlank van, arra megy mindkettonk fizetese es ahhoz vannak kartyaink.

Nálunk minden közös,nem volt gond eddig sosem belőle.

Kérdező,ha úgy gondolod,hogy a párod visszaélne,a régi leveleiddel,az azt jelenti,hogy nem bízol benne.Nincs meg a bizalom.Így meg azért nem tudom,mennyire lehet jó ez a kapcsolat.

Mivel a munkája sok telefonálással jár, én már konkrétan szelektív süketséget fejlesztettem ki, ha telefonál.

Ha engem is érint a hívás (magánjellegű), akkor úgyis elmondja. Telefonját csak akkor veszem fel, ha olyan hívja, akivel nekem is szorosabb a kapcsolatom (én szüleim, lánya, anyja), aztán nálam hagynak üzenetet.

Egyetlen egyszer túrtam bele a telefonjába, amikor meglepetésbulit szerveztem neki, de a haverjainak nem volt meg a száma. A kontaktlistából kiírtam néhányat, aztán végighívogattam őket a szervezés részleteivel. De máshová akkor sem néztem bele, mert nem tartom etikusnak és megbízom benne.

Bankkártyák közkézen forognak, mert két közös számlánk van. Ha ugyanahhoz a számlához tartozó kártyámat nem találom, akkor előveszem az övét és azt használom - de fordítva is igaz.

Facebookra szerintem soha nem léptünk be egymáséba, annyira nem fontos egyikünknek sem. Én chatelni szoktam barátokkal, ő meg inkább online játékokkal játszik.

Zsebbe, táskába egyikünk se túr szívesen, még kérésre sem. Ha megkérem, hogy valamit vegyen ki a táskámból, általában megjelenik az egész táskával és a kezembe nyomja, hogy keressem meg én, ő nem nyúl bele. Zsebbe csak a szennyesben talált ruhákba szoktam belenyúlni, mert korábban mostam már ki forgalmit és pénzt...