Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ennyi volt a kapcsolatunk?
Nyáron lesz/lett volna az esküvőnk. Nemrég szóba került köztünk, hogy az esküvő után eladjuk /vagy kiadjuk/ a lakásainkat és veszünk egy közös házat. (Már három éve együtt élünk az ő lakásán, de megbeszéltük, hogy nem adjuk el az enyémet, jól jöhet még.) Na most én alföldi vagyok, itt születtem, itt éltem egész életemben, a hegyekbe maximum egy hétvégi kirándulás erejéig mentem, és elég is volt annyi. Számomra tulajdonképpen evidens volt, hogy itt veszünk házat. A párom viszont egy hegyi falucskában élt 8 éves koráig, és állítása szerint, mindig is visszavágyott oda (ezt most hallottam tőle először). Tehát ő a hegyekbe akar költözni. De ez még hagyján, ezt még talán megoldottuk volna, de ő faluba akar költözni. Na ezt már nem. Nem azért tanult meg güriztem hosszú évekig, hogy a kiharcolt kényelmes városi életemet csak úgy eldobjam és visszaköltözzek valahova az isten háta mögé.
Iszonyatosan összevesztünk. Előfordult már persze, hogy valamin összevitatkoztunk, mindenkivel előfordul, de így még soha. És most nem tudom mi van. Azóta egyikünk se hozakodott ezzel elő, de nyilván nem lehet ennyiben hagyni. Szóval tanácsot kérnék, mit tegyek. Próbáljam valahogy meggyőzni, vagy csak egyszerűen szakítsak? Lehet egyáltalán "csak egyszerűen" szakítani, két hónappal az esküvő előtt? Fogalmam sincs mit kéne tennem...
válasza:
válasza:Egy kapcsolat akkor működik, ha meg tudjátok beszélni a dolgokat. És ha újra összejöttök és adódik egy újabb kérdés, akkor megint szakítotok?
A másik dolog pedig a kompromisszumkészség. Ha egyikőtök se enged, akkor ez amúgy se lenne életképes házasság.
válasza:Még az esküvő előtt napon is lehet szakítani.
Neked a kényelmesnek hitt városi élet kell, neki a nyugalmas falusi. (Ami attól, hogy falu, lehet nagyon kényelmes is) Faluról is el lehet járni városba bevásárolni, szórakozni.
Beszéljétek meg nyugodtan.
válasza:Biztos van megoldás. Először is ne ellenségként tekintsetek egymásra, hanem próbáljátok megérteni egymást. Egy falu lehet éppen egy város határában is, nem feltétlenül mindentől elvágva. És egy város határában is lehet olyan telek/ház, ami békés, csendes helyen van. Lehet, hogy többet kell keresgélnetek, de lesz olyan hely, ami mindkettőtöknek megfelelő. Azt sem tudjuk, neked mi a "kényelmes".
Ha alapból különböztök azonban, az nehezebb téma, de annak eddigre ki kellett volna derülnie.
Ez jó kérdés, amit az első válaszoló feltett. Eleve - bocsánatot kérek érte, hogy ezt mondom, nem szokásom támadó, vagy sértő dolgokat mondani, komolyan! De - ha egy ilyen komoly helyzetben egy ilyen honlapon keresel választ, hogy most mi legyen, abból én annyit tudok megállapítani, hogy ez a kapcsolat annyira nem komoly. Legalábbis a jövőre nézve nem tűnik annak.
Ha nem tudjátok ezt most felnőttként átbeszélni, akkor nincs értelme ezt csinálni. Ha át tudjátok beszélni, és nem tudtok megoldást találni, akkor sem szabad belemenni egy ilyen házasságba, ahol ennyire különbözőek a nézetek.
Az én feleségem Magyarországon szeretett volna maradni, én külföldre szerettem volna menni. Maradtunk, mert jobban szeretem őt, mint amennyire a saját céljaimat szerettem. A sors fintora, hogy két év után a változó gazdasági környezet nyomán meggondolta magát.
Ha a fiú nem tudja feladni az álmait, nem szabad elvenni tőle őket. De akkor neki sem szabad elvennie Téged.
Lehet-e két hónappal az esküvő előtt kihátrálni? Ne viccelj, ebben semmi rossz nincsen. Rosszabb lenne egy házaságból elvállni. Több stressz, papírmunka, szégyenérzet, stb... Még nem vett el, csak jegyesek vagytok. Ebben semmi ciki nincs. Ezzel nem akarlak buzdítani semmire, csak elmondtam, hogy én hogyan látom a dolgokat.
válasza:Mint írtam, eszembe se jutott, hogy elmenjünk innen. Ő meg eddig sose beszélt erről az elképzeléséről. Föl se merült bennem. Persze tudtam, hogy hol élt kiskorában, de mi már a városban ismerkedtünk meg, itt laktunk mind a ketten, itt költöztünk össze. Ráadásul amikor összeköltöztünk, akkor is szó volt ilyesmikről, de akkor egy szóval sem említette, hogy máshol képzeli el a jövőét. Más dolgokban legtöbbször egyetértünk, vagy ha nem, akkor is csak annyira nem, amit még mindketten tudunk tolerálni a másikban. Írtam, hogy soha nem volt még ilyen gondunk, semmivel kapcsolatban. Ezért se igazán tudom ezt kezelni. Régebbi tapasztalatom sincs, mert a régebbi kapcsolataimban, ha ilyen szintű összeférhetetlenség volt, akkor nem volt kérdés a szakítás. De most bizonytalan vagyok. Nagyon szeretem, és más dolgokban nagyon összepasszolunk. Meg már ugye könyékig vagyok az esküvő szervezésben. :(
Persze igaz, hogy egyszerűbb most szétmenni, mint később válni.
Én még egyetlen dolgot javaslok, mert saját rokonaimon, barátaimon látom a jelentőségét: Úgy nem szabad belemenni egy házasságba, ha addig nem találtok rá megoldást. Komolyan mondom. A házasságok akkor szoktak sokszor elmérgesedni, amikor a "szőnyeg alá sepert" dolgok újra előjönnek, és ha valamit megtanultam, az az, hogy nem szabad a szőnyeg alá söpörni semmit! Mindent meg kell beszélni.
Most pedig kifejezetten a férfi nem ellen beszélek, de ha leállsz a szervezéssel és ez valamilyen módon a tudtára megy a fiúnak, megsürgetheted a lehetőségét annak, hogy megbeszéljétek. Egy fiú is hiú, és ha szeret Téged (és reméljük tényleg szeret), akkor valahogy juttasd a fülébe, hogy te leálltál akkor a szervezéssel. Bármilyen dühös is, egyből beszélni akar majd veled. (ha tényleg annyira fontos vagy neki)
Még egy utolsó hegyi beszéd: Nagyon szép és fontos dolog a házasság szerintem, de csak később jön rá az ember, hogy a legfontosabb, a saját boldogságod. Ezt soha ne rendeld alá senki másnak!!
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!