Hogy értessem meg a párommal, hogy nem költök sokat?

Még nem vagyunk házasok (ha így folytatja, nem is leszünk), de közös kassza van.

Én tanulok és dolgozom, mellette ellátom a háztartást. 135 ezer és 170 ezer között hozok haza, óraszámtól függ, bár igyekszem a lehető legtöbbet túlórázni.

A páromnak most nincs munkája, tanul. Szeptembertől megy dolgozni.

Néha vállal alkalmi munkákat, de az ebből kapott pénzt megtartja magának, mert elmondása szerint ő dolgozott meg érte.

Én a keresetemből csak havi 15 ezer Ft-t láthatok, a többit elviszi, mert hogy lakbér, számlák, étkezés.

Az alap tisztálkodási szereken kívül nem szoktam költeni. Mellesleg ezeket neki is a saját pénzemből veszem, ahogy a háztartási kellékeket is.

Félévente egyszer veszek egy korrektort, szempillaspirált meg egy ajakápolót, ennyi a sminkem.

A múlt hónapban vettem egy pólót 3000Ft-ért, most egy csomag hajgumit 1500Ft-ért.

A párom meg már síkideg, hogy még egy ilyen anyagias libát nem látott, nem igaz, hogy nem lehet tárgyak nélkül létezni, igazán lehetnék értelmesebb 21 évesen.

Én viszont úgy érzem, ha én szakadok meg azért a pénzért (felszolgáló vagyok, de mellette kasszázok és takarítok is), akkor igenis arra költöm, amire akarom.

Az exére 3 év alatt milliókat költött el, tőlem meg sajnálja még a levegőt is.

Nincs költséges hobbim, nem járok szórakozni, sem fodrászhoz, szoliba, vagy körmöshöz.

Szerinte az a 15 ezer sem járna nekem, mert csak áll a pénztárcámban. (szó szerint így, és elég ellentmondásos)