Első szerelemből házasság?

Attól hogy az első még lehet a legjobb.

Én 4 éve vagyok együtt a barátommal és nem szeretnék mással lenni. Ő is velem tervezi a jövőjét és csak azért, hogy kipróbáljunk mást, azért felesleges szétválni. ű

Az is lehet, hogy lefekszel mással, de vele nem lesz jó és vissza akarsz térni az első barátodhoz, mert rájöttél, hogy mindennél jobban szereted és jó vele együtt.

Szerintem lehetséges, ha összetartóak, kitartóak, szerelmesek vagytok.

Én 17 évesen ismertem meg a férjemet. Egyetemi időszak alatt távkapcsolatban éltünk, majd hozzá költöztem, ennek három éve, mindent összevetve 8 éve.

Idén augusztusban volt az esküvőnk :) Mással nem is tudnám elképzelni az életemet.

Szorítok Nektek is.

25-N

Én ismerősi körben azt látom, hogy működhet, habár személyiség kérdése is.

Te már gondolkodsz rajta, tehát nem vagy biztos a dolgodban. Én azt mondom, hogy ilyen formán megvan rá az esély, hogy megbánod. Mert ami most kattog benned, az kattoghat később is.

A fent említett barátnőmnek az első szerelme már a vőlegénye is, házat vettek, tavasszal házasodnak. Nekik bevált, és szerintem sokáig így is marad - bár ő néhány évvel idősebb nálad. :) Viszont neki ez az alapvető elképzelése is volt, hogy egyetlen férfit szeretne az életébe, így, bár randizgatott, keresgélt korábban, de nem kezdett kapcsolatba olyannal, akit nem tudott volna hosszú távon elképzelni maga mellett.

Szerintem sem az első komoly kapcsolatból történő házasságra, sem a több kapcsolat után egymásra találásra sem lehet azt mondani, hogy egyértelműen csak az a jó, és csak az működik. Nagyon függ a személyes elképzelésektől, és a két ember kapcsolatától. Ráadásul mindegyiknek megvan az előnye, és a hátránya, és általában azért nem úgy szokott menni a dolog, hogy az ember választ, meg hogy hú, nagyon jó a kapcsolatom, de azért ki kellene próbálni több másikat is, mert onnan már általában nincs visszaút. Ezt mindenkinek magának kell éreznie, hogy ki az, akivel szeretné az életét leélni.

Nekem is sokszor számbarágta anyu annó, hogy azért ki kell próbálni több fiúval is, aztán mióta látja, hogy a férjemmel mennyire szeretjük egymást, nagyon örül neki, hogy én végül máshogy csináltam, mint ő. Mellesleg, ha nála nem jönnek közbe problémák a korábbi kapcsolatainál, ő sem hiszem, hogy csak emiatt szakított volna bárkivel is.

Viszont ahol kétségek merülnek fel, azokat érdemes megvizsgálni, ne 10 év házasság, és 2 gyerek után jöjjön rá az ember, hogy azt érezte mindigis, hogy ez nem jó. Különben nekem is volt a kapcsolatunkban egy időszak, amikor elbizonytalanodtam, egyik barátnőm is sokat dumált a fülembe, hogy első komoly kapcsolat, azt nem szabad, ki kell másokkal is próbálni, nem látja, hogy annyira szeretném, stb.

Csak azt lehet elbizonytalanítani, aki magában is bizonytalan. Én akkor éppen az voltam, az eredmény az lett, hogy kimondtuk a szakítást több év együttélés után. Na akkor kiderült, hogy hogy érzünk igazából, 12 órát sem bírtunk ki így, annyira borzalmas volt még a gondolat is, hogy nem együtt éljük le az életünket. Mikor már a sokadik órát zokogtam végig megállás nélkül, akkor tudatosult bennem, hogy mit is akarok, és a férjemben is. Ehhez kellett változtatnunk sok mindenen, de szerencsére sikerült, és sokkal szorosabb lett köztünk a kötelék, mint előtte. Akárhányszor eszembe jut az a nap, mikor nem tudtam, hogy együtt maradunk-e, mindig könnybe lábad a szemem, pedig már több év eltelt azóta.

Szóval Kérdező, neked kell mérlegelned, minden kapcsolat más, nem vagyunk a te bőrödben, és sokszor csak akkor tudja meg az ember, hogy milyen fontos neki a másik, mikor elveszíti, csak sokszor ezt nem lehet már visszacsinálni. Minden reggel hatalmas hála tölt el a mai napig, hogy nekünk sikerült.

7-es