Fiatal házasok (23-26 év), nálatok milyen a házasélet, milyenek a mindennapok, mi változott megismerkedésetek óta?

Nem vagyunk még házasok, de 23-26 évesen már együtt éltünk.

Kinek mi a normális, az teljesen más minden egyes kapcsolatban és egyénnél is.

Mindannyiunknak más a szeretetnyelve, pl. valaki a bókokat részesíti előnyben, esetleg elismerés, ölelés, csókok...stb. Valaki ajándékokat szeret kapni és úgy tudja a másik kifejezni szeretetét.

A szex szintén változó az igényeknek megfelelően.

Egymással törődés, szintén.

Beszéltetek róla, és neked kellett változtatni? Ha ellök téged magától, akkor nála van valami gubanc. Ez pedig nem normális. Okot nem tudni? A rendszeres visszautasítás szintén fura.

A kapcsolat elejéhez képest miben volt változás? Esetleg a gyermek okozhatta a változást? Sokaknál ha gyermeket várnak/vállalnak, sajnos átértékelődnek a szerepek. Az apa megszűnik férfinek lenni a nő/anya mellett. Az anya megszűnik nőnek lenni a férfi szemében. Sok anyát láttam elengedni magát...nem foglalkozott magával, az önbecsülése csökkent, sokat vállal magára és mókuskerékben érzi magát.

Ismeritek egymás igényeit? Tudtok őszintén beszélgetni hibáitokról is?

23 évesen házasodtam, 26 évesen szültem az első gyereket.

-Szerelmi élet: nos, ezzel megküzdöttünk, de ez már a házasságkötés előtt sem volt tökéletes. A férjemnek az volt a törődés, hogy segít a háztartásban, nekem az lett volna, ha néha megölel. Miután sokszor, nagyon sokszor megbeszéltük, hogy figyel erre, és az után sem volt tartós eredmény, megölelem én, ha arra vágyom. És ezzel meg is oldottuk.

-Szex: ezzel sosem volt problémánk, a szülés utáni 6 hetet se bírtuk ki. (3 hét után már volt petting meg orális szex) 3 napnál hosszabb kihagyás sosincs.

-Egymással törődés szerintem rendben van. Én is igyekszem az ő kedvére tenni, és ő is az én kedvemben jár.

Azt nyilván tudod, hogy a gyermek születése mindig krízis egy pár életében. A férfi háttérbe szorul, a baba igénye lesz a legfontosabb. Ugyanakkor nem volna szabad, hogy csak a baba igénye legyen fontos. Én azt javaslom, hogy tedd egy kicsit félre, Te hogyan érzed magad. Koncentráljunk a feleségedre. Hogyan élte meg a várandósságot és a szülést? Ha nehéz szülése volt, akkor retteghet egy újabb terhességtől. Így érthető, ha elutasítja a szexualitást. Mennyire boldogultok könnyen a babával? Nem érezheti magát pocsék anyának? Sikerül neki pl.szoptatni? Az is törés lehet, ha valamiért nem megy a szoptatás. Pláne, ha még a szülés is nehéz volt. Érezheti úgy, hogy megbukott, mint anya, megbukott, mint nő. Mennyire van elszigetelve? Összejár még barátnőkkel, más kisgyerekes anyukákkal? Van lehetősége kikapcsolódni? Van segítsége (szülők, barátnők)? van, akit felhívjon, hogy "figyi, vedd már át a gyereket fél órára, meg megbolondulok tőle"? Ha ezek nincsenek meg, könnyen kialakulhatott szülés utáni depresszió. Mennyi most a bevétele? Sokkal kevesebb, mint amihez hozzászokott? Mennyire zavarja őt, hogy pénzügyileg függ tőled? Mikor tervez újra munkába állni? Persze az is lehet, hogy nagyon is harmonikus a kapcsolata a kicsivel, és Te valahogy kiszorultál a baba-mama szimbiózisból. Ezt Neked kell tudni, melyik áll fenn. Most koncentrálhatunk rád. Te mennyire találtad meg a helyed a családban? Mennyire enged oda a babához? Gondolom elkezdtétek már a hozzátáplálást, úgyhogy Te is tudod etetni. Tudod pelenkázni, tudsz játszani vele. Ezek megvannak? Mennyit tudsz segíteni a feleségednek a háztartásban? Ezt mennyire értékeli a feleséged? mennyire lehet vele felnőtt témákról beszélgetni? Pl.tudja követni az aktuális híreket? Mennyi családi programot szerveztek? Van lehetőségetek kettesben menni valamerre? Van, akire néha rábízzátok a babát, és egymással tudtok foglalkozni?

Én 27 évesen szültem az első gyerekünket, a férjem másfél évvel fiatalabb nálam, tehát kb. a ti korotokban voltunk. Én is beleestem abba, hogy annyira a kislányomé volt minden figyelmem, hogy a férjemet kb. leszartam. Ugyanez volt, hogy az is idegesített, ha megölel, mert hagyjon már csinálni a dolgomat. Nekem mondjuk kizökkentésnek elég volt annyi, hogy a férjem egyszer megjegyezte, hogy már sosem bújok oda hozzá, nem is tudja, hogy szeretem-e még. Ez egyből kijózanított, rájöttem, hogy marhára nem figyelek az egyensúlyra, totál elhanyagolom, és ez így nem lesz jó. Szóval elkezdtem ezt tudatosan felépíteni, és igen, eleinte tényleg direkt figyelnem kellett arra, hogy vele is foglalkozzak, mert nem jött magától, de aztán visszatért minden. Én ráadásul szoptattam sokáig, a hormonok miatt libidóm a béka segge alatt volt, de itt is igyekeztem figyelni a gyakoriságra, evés közben megjött az étvágy.

Nálunk sikerült mindent rendbehozni, most 2,5 éves a lányka, és már tervben a kistesója.

Az a baj, hogy a leírtak alapján a te feleséged viszont vígan elül a szemétdomb tetején, és teljesen normálisnak érzi, hogy csak éltek egymás mellett. Valószínűleg ezt a mintát láthatta otthon is (én is különben, csak felnőttként már leesett, hogy ez annyira azért nem szívderítő). Ha már szóltál neki, és mégsem tesz semmit, az sajnos tényleg arra utal, hogy egyszerűen nem érdekled. Mindemellett nem biztos, hogy nem szeret, szerintem maradt azért abból a depresszióból bőven, ahogy írod, másra se nagyon kíváncsi, nem csak rád. Valahogy rá kéne dumálnod, hogy mozduljon meg, ki kéne húzni ebből a posványból, mert egy befordult, besavanyodott nő lesz :( Tuti, hogy ő sem érzi így jól magát. Sajnos azt nem tudom megmondani, hogyan csináld, te ismered, te tudod, mivel hathatsz rá. De ne hagyd annyiban, nála nem hiszem, hogy majd az idő segít.