Számít egy házasságban hűtlenség kiderülésekor, hogy egyszeri vagy rendszeres, illetve ő mondta el vagy lebukott? Milyen esetben érdemes "megbocsájtani"?

#12: Ez az egy hozzászólás tükröz olyan hozzáállást, mintha felnőtt írta volna... A többi meg olyan, mintha 15 éves lánykák két romantikus regény elolvasása között az életről filóznának. Egy jó kapcsolat, házasság teszi teljessé az életet. Szar ügy, ha ebbe belecsúszik egy félreqrás, és a megcsalt társ nem hiszem, hogy el tudja felejteni. De hazavágni egy amúgy viszonylag jól működő kapcsolatot/házasságot nagy felelőtlenség. El lehet dönteni, hogy megbocsájtunk-e egy EGYSZERI botlást, vagy fejest ugrunk az életbe, kidobjuk a hűtlent, szétverünk egy családot, csonkacsaládban nő fel a gyermekünk, esetleg más neveli helyettünk, csak mert mi "büszkék" vagyunk... És közel sem biztos, hogy találunk még egy olyan embert, akivel legalább ennyire teljes lesz az életünk. Nem tagadom, az az ideális, és kívánatos, ha a párok hűek egymáshoz. De esendő, és gyarló emberek vagyunk, akiket csábít a tiltott gyümölcs, buja vágyak hajtanak, és kíváncsi a természetünk. Nem mindenkinek példaértékű az önfegyelme, és azt se felejtsétek, hogy mióta világ a világ, az emberek botladoznak benne.

"Az vesse rá az első követ..."

14-es vagyok.

Kedves 15. Valószínűleg soha az életben nem voltál még ilyen helyzetben. Tudnék mesélni neked kiscsillag. Mindegy mit raktatok össze. Olyan önutálat alakul ki az emberben, hogy ember maradjon a talpán ha az a kapcsokalatban normális ember tud újra lenni egyáltalán a másikhoz. Az amikor ránézni nem bírsz, mellé feküdni a hányinger kerülget, az intimitàst meg hagyjuk is szerintem. Egy ilyen kapcsolatban benne maradni az az ami egyszerűen max a megalkuvásról szól. Mert az anyagiak kellenek. Szembe köpném magam ha így kellene tennem. Büszkén újra csinálni egyedül mindent és megy az élet. Még gyerekkel együtt is.