Szerelem nélkül lehet élni házasságban?

Boldogság adni, kapni öröm. A kifejezéseket a kör embere rendszeresen keveri.

Mégis mi a boldogság a szalmalán életű szerelemben? Nekem nem egy ismerősöm van, aki görcsösen hajkurássza, egyből szerelmes mindenkibe, beleképzelni a nagy "boldogságok", orrba-szájba szexel nő létére, majd mindig őt dobják. Ja, hamarosan 50 éves lesz.

Akinek vannak igényei lelkileg, érzelmileg, mentálisan vagy bárhogy, szerinted az 5 perc alatt talál egy olyat akibe szerelmes lesz? Egy szerető csak arra az 1-2 órára jó, abba aki szerelmet képzel, annak nincs ki az összes kereke. Nem 18 évesekről beszélünk! Hogy arra a pár órára okés, az nem azt jelenti hogy a mindennapokban is jó lenne.

Amit meg már ezerszer leírtam, a kapcsolatok eleje, vagy az első dekádja csupa méz. Akkor vajon miért van ennyi válás? Szerelem? Az emberek a végtelenségig önzők, mindenki a maga "hasznát" keresi a kapcsolatokban is. Én pl. kizárólag csak a szexet keresném, max ezért eljátszanék egy-két dolgot. A szerelem kizárva, egy porcikám sem kívánja az egészet. Voltam, elmúl, részemről lezárva.

A nagy szerelmek többsége csúfos kudarccal végződik, ez borítékolható. A szerelem nem több annál, hogy jajj de tetszel, jaj de élvezem ha nézhetlek, 5 percenkén megdugnálak stb. Na de ez ebben a tempóban 1-2 év alatt kiég. Azzal sem szeretnék szembesülni, hogy az imádott nő tele van hibákkal, problémákkal. Akárcsak én. Ezek felszínre fognak jönni, és a szememben ő már nem ugyanaz lenne, mint ahogy én sem. Utána akkor hazudjunk? Na ezért válnak el rengetegen. Nem 40 évesen kell szerelmesnek lenni, akkor már a gyermekeinknek kell ott tartaniuk. Meg valahogy nekem ez a 40 feletti romantika meg csókolózás több mint nevetséges.

Szerinted! Házas vagyok. Mellette vagyok annyira férfi, hogy a nők sem kerülnek el, bőven van tapasztalatom mint gyakorlati mint elméleti. Maga a párkapcsolati téma 22 év óta foglalkoztat, ennyi ideje vizsgálom a párokat és beszélgetek velük. Tök mindegy hogy ki vagyok, egy névtelen fórumon nem fogom vissza magam. Az elmúlt 3 évben is több nő volt belém szerelmes akikkel beszélgettem, maguk az emberi érzések sem idegenek tőlem, sőt a pszichológiájukat is mélyen kiveséztem már.

Nekem inkább az a fura, hogy az emberek miért szeretik megalázni magukat? Tudod mennyi nővel beszéltem már, akik képtelenek kitörni miután a párjuk palira vette őket, ők meg hazudnak maguknak hogy szerelmesek meg szeretik őt? Egyáltalán egy olyan emberre hogyan lehet felnézni, aki tele van hibával? Hogyan lehet beengedni a személyes auránkba? Én ha már tudom hogy felszínre került 1-2 hibám, önként állok hátra pár lépést, innentől a csók kizárva. Ugyanis az már onnantól kezdve nem őszinte. Egy házasságban szerinted évek alatt mik derülnek ki az emberekről? Vagy milyen viselkedési szokások? Ezek hogyan kompatibilisek a szerelemmel? Nálam sehogy. Egy tutyi-mutyi férfi mitől lesz annyira vonzó ilyenkor, hogy szerelmes legyél bele? Vagy egy agresszív állat?

El vagy tévedve, nem vagyok frusztrált, tele vagyok energiával és rengeteg tervvel. Imádok megvalósítani! Én úton-útfélen az emberi gyengeséget látom, a sok megalkuvást, önbecsapást, kishitűséget, szorongást, félelmet az egyedülléttől stb. Ezek az emberek szerinted mennyire lehetnek tisztán szerelmesek? Már eleve az a legnevetségesebb, hogy nem arról beszélünk hogy a 16 éves lányok szerelmesek, hanem arról, hogy a 42 éves szingli Jolánka keresi a szerelmet! Eddig mit csinált? Vagy az elvált 44 éves Marika. Te hiszel abban, hogy akit az élet megrágott és kiköpött, az ugyanolyan szerelmet érez mint a 16 éves lányka? A szerelem egy marha erős szexuális indíttatásból eredő vágy. Nem több. Tetszik, meg akarod szerezni, gyönyörködni akarsz benne. Tetszik. A józan ész kikapcsol, vakrepülés.

Én nem hunyok szemet a párom hibái felett, az enyémek felett sem. Ezek mind rontják a közös értékünket. Ha ismerkednék, pár hét alatt eljutnánk oda, hogy annyi hibádat fedezném fel, hogy inkább azt mondanám hagyjuk. Vagy ha fordítva lenne, egy szituációban nem viselkednék megfelelően, behúznám magamnak a hibát. Pár ilyen, és ugyancsak én szakítanék, valahogy ennyi hibával nem érezném magam férfinek egy nő mellett. Sajnos idővel mindig igazam lesz, ugyanis ezeket a hibákat a párok a szőnyeg alá söprik, de a tudatalattijukban ott van. Később meg borul a bili. Válás, rossz kapcsolatok, rossz viselkedési minták.

Túl drága nekem az időm ahhoz, hogy szerelemre pazaroljam, ami borítékolhatóan el fog múlni a hibák miatt, meg egyébként is.

Ha nem vennéd észre, a litánia rólam szól, ha magadra vetted, akkor nem én vagyok az egoista. Meg a lepontozó társaid. A vlaszom meg kapcsolódik a kérdéshez, ha meg szubjektív és szimpátia alapú a pontozás, ideje elgondolkodni a gyk-nak is arról, hogy mi értelme van a %-oknak. Ja, tudom, a napi hit szám. Én kérek elnézést.

A világ meg attól érdekes, hogy meghallgatok más oldalakat is, más nézőpontokat Miss. Egoizmus.

Várj, ez tetszeni fog: Úr Isten! Én nem tudnám elképzelni az életem a házasságomban csókok és szerelem nélkül! Ha ezt nem érezném, egyből elválnék, mindegy hány éves vagyok. 60 évesen is hiszem hogy rám találhat a szerelem, a csók meg kortalan.

Nem, a türelmem végtelen. A hálózati töltő szuperül működik, a karakterek meg ingyen vannak.

"Ellenben ezzel akik azt mondják ez a normális, hogy már nincs szerelem és máshol is úgyis elmúlik, mind-mind számomra elviselhetetlen kapcsolatban vannak.

Ha nem is nyiltan, de ugranak a másik dolgaira, megcsalják egymást, egymás arcába hazudnak, rövid pórázon tartják a másikat, belenéznek egymás privát dolgaiba. Kevés, minőségtelen szex és ehhez még hozzá, hogy kb. nulla kettesben lévő program"

Mond ki, mi bánt?! Azt látom hogy nálad minden fekete vagy fehér.