Ki lát bele az életedbe igazán?

A vőlegényem. Legtöbbször még azt is tudja, amit ki sem mondok, az évek alatt nagyon jól kiismertük egymást.

Nem érzem úgy más előtt sem, hogy álarcot kellene viselnem, egyszerűen csak nem mutatok meg annyit magamból.

Áhh, bocsi, a kérdés nekem sem volt egyértelmű, rá is akartam kérdezni, mire utal a zárójeles megjegyzés.

De ha már itt tartunk, nekem egyszer képbe jött egy harmadik. Én akkor egyrészt őt vontam bele a dilemmáimba, másrészt utána a páromnak is elmondtam, vele is átbeszéltem. Igyekeztem minél kevésbé megbántani mindkettejüket, de úgy éreztem még így is az őszinteségre törekvés a legjobb opció. Még egy-két barátnőmnek beszéltem róla futólag, de igazán nem avattam be senki mást.

Hát figyi, szerintem rossz neked ha sem a szerető sem a házastársad nem alkalmas a feladatra.

Én a saját életem írtam le, ahol a férjen kívűl még senki nem volt, aki jobban ismert és elfogadott volna, még barátok sem.

Szóval szerintem ott valami rossz ha két embert is közel tartasz magadhoz, de egyiknek sem tudsz megnyílni.

Én úgy éreztem ehhez hármunkon kívül senkinek nincs köze, sőt a harmadiknak is csak az őt érintő részhez, a párommal kapcsolatos problémáimhoz nem. Soha nem szerettem megosztani a párkapcsolati szennyest senkivel, úgy érzem ez a magánügyünk.

Nekem barátaim amúgy beszéltek a félrelépéssel kapcsolatos érzéseikről.