Szeretői kapcsolatok nélkül ma és régen sem működött volna a világ?

Igazából vannak arra irányuló kutatások, hogy az ember természetes szexualitása hogyan működne társadalmi korlátozások nélkül és nincsenek így egzakt szabályok, de a legvalószínűbbnek ezt a sorozatmonogámiát tartják. Az emberi közösségekben kialakulnak párok, de ezek idővel felbomlanak és újrarendeződnek viszont sem a mindenki mindenkivel felállás, sem az egy életre egy párral lenni dolog nem tűnik ösztönösnek, hanem inkább a kettő közt.

A házasság ugyebár alapvetően egy gazdasági közösségnek alakult és a magántulajdon megjelenése után lett igazán fontos az öröklődési kérdések tisztázása miatt. Azután a kultúra és a vallások is élethosszig tartó monogám szexualitással egybekötött szövetségként mutatták, mert nyilván rengeteg konfliktus adódott volna abból, ha nincsenek lefektetve ilyen szabályok közösségi szinten.

Viszont ezzel párhuzamosan mindig voltak megcsalások, mert nyilván a meg nem élt szexuális vágy utat tört magának, a házastárs pedig sok esetben nem is volt vonzó az illetőnek, csak egy társdalom irányába mutatott kirakat, a valódi érzelmek megélése mással történt.

Ma is ugyanez a helyzet, hogy sokan sokat veszítenének a válással és maga a szeretői kapcsolat is ad egy olyan izgalmat, ami mindig is megragadta az emberek képzelőerejét, hogyan lehet átlépni ezeken a szabályokon, úgy hogy ne derüljön ki. Nem hiába született rengeteg irodalmi alkotás, népdal ebben a témakörben.

Szóval bármennyire is paradox szeretői kapcsolatok nélkül szerintem soha sem működött volna a világ, annyira sok energiát mozgat meg az emberekben a szexuális vágy megélése, hogy naivitás lenne azt hinni, hogy ez bármikor megszűnhet.