Mikorra sikerült megbocsájtani a megcsalást? Teljesen elfelejtettétek? Mennyi idő elteltével volt először szex a párod és közted?

Jelentkezett egy nő egy kisfiúval, hogy a páromtól van. A férjem váltig állította, hogy nem lehet az ő gyereke. Viszont bevallotta, hogy tényleg történt köztük valami 3 évvel ezelőtt, de hogy abból nem lehet gyerek.

Bevallom átsírtam egy éjszakát, de ezt leszámítva én valahogy úgy érzem, hogy nem tudtam/tudok haragudni rá.

Elmondott mindent szóról szóra, elmondta, hogy el akarta mondani rögtön miután haza hozott a kórházból(emlékszem is a szitura)de nem bírta tetőzni a gondjaimat, utána meg ugye telt az idő és egyre nehezebb lett volna.

Először durcázni akartam, hogy csak "na azért is", de még csak külön szobában sem bírtam elaludni. Este mindig visszabútoroztam mellé és reggel ugyanúgy összebújva ébredtünk, mint előtte. (pedig nem úgy aludtunk el)

Úgy érzem, hogy minden szavával egyet értek. Mindenki hibázik, nem török pálcát a feje fölött, nem haragszom rá.

Mondtam neki, hogy rendben van, megbocsájtok, mert szeretlek. De ha esetleg egyszer úgy adódna, akkor neked is el kell majd nézned nekem. Nem mondom, hogy örült ennek a kijelentésnek (nem is tudom, hogy komolyan gondoltam e, de akkor olyan jól esett) viszont rábólintott, hogy jogos.

Eszemben sincs lefeküdni az első szembejövővel, ne értsetek félre.

A szexben viszont valami nem megy. Azt gondolom, hogy előtte igen gyakran szeretkeztünk még mindig, pedig nem friss a kapcsolatunk. 8 éve vagyunk együtt, 6 éve vagyunk házasok.

Vele nincs is gond, én viszont nem tudom magam elengedni. Még elmagyarázni sem tudom pontosan, hogy mi zavar, de mintha egy elefánt ülne olyankor a mellkasomon, alig kapok levegőt (nem jó értelemben)

Teljesen mindegy az is, hogy ő kezdeményezi vagy én, valahogy mindig ez a vége.

Közben megjött a vizsgálat eredménye és igaza volt, nem ő a kisfiú apja. Azt hittem, hogy ettől majd megnyugszom és újra minden jó lesz. De nem változott semmi.

Talán legbelül egy kicsit csalódtam is, mert én nem tudok gyereket szülni (azon az ominózus éjszakán is ezért kötöttünk ki a kórházban) és átfutott az agyamon, hogy így legalább neki lenne egy fia. (kicsit akár nekem is)

Eddig nem éreztem úgy, hogy rányomná a meddőségem a bélyegét a szexualitásunkra, ezért gondolom, hogy csak a megcsalás tudata játszhat benne szerepet, de meddig?

Nem pörög ezen egész nap az agyam. Nem téma köztünk minden nap. Néha felhozódik ezért vagy azért, de sosem egy veszekedésben.

Nem tudom, hogy mi romlott el és nem tudom, hogy hogyan hozzam helyre.

Előre is köszönöm a válaszokat!

27N,35F