Otthagytak 3 év után egy másik nőért. Hogy lehet ezt feldolgozni? Nektek hogy sikerült? 26/N

Jajj igen a közös barátok (többen tudtak a titkos viszonyáról), akik annyira sajnálták, hogy lelépek, ők mellettünk (babánk és mellettem) állnak mindenben. Egy ember keresett meg fél év alatt, hogy miújság. Még a gyerek keresztszülei sem érdeklődnek a gyerek felől.

Én is mindnekit letöröltem, exférjemet is, igaz messengeren egyszerűbb tartani a kapcsolatot, de gomdolkozom rajta, hogy ha akar hív vagy ír SMS-t. A gyerekünk miatt kell, de legszívesebben kitörölném az egész életemből.

A szeretőjét (aki már az új nő, csak még nem vált el) már régen letiltottam, ahogy a komplett családját is, hogy még csak véletlenül se kutakodjak.

Nyilván a legjobb elfelejteni, lezárni, az a cél.

Ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Nem is szabad erőltetni. Megvan az egész gyászfolyamatnak a maga menete és a maga állomásai. Az elején igen is sajnáld magadat, sírj, szomorkodj, engedd át magadnak az érzést. Ha elfojtod, akkor csak nehezebb lesz. Én próbáltam elfolytani. Annyi feszültség keletkezett bennem emiatt, hogy már a testi egêszségemre ment (20-as cukrok, folyamatos magas vérnyomás).

Szép lassan kell felhagyni a szomorkodással. Te is rá fogsz jönni erre. Sikerélmény lesz, ha nem sírsz minden nap. Ha először mosolyogsz őszintén. Ezek fognak téged továbbvinni az úton.

A családom egyfolytában rámtörte az ajtót, tanácsokkal láttak el, tesóm bulizni akart folyton rángatni. Rám ezek plusz lelki terhet raktak.

Igen ülj le és igen magadban gondold át az egész történetet. Jönni fog a felismerés (nálam 4 hónap után jött), hogy az az ember nem szeretett engem. Önző volt és cserben hagyott. Hiába mondják neked mások, hogy ez van, amíg te saját magad nem látod be, addig hiába minden szó.

A felismerés után megkönnyebbülés érzése árad benned szét. Hiszen kezded magad mögött hagyni a történteket. Már nem keresed görcsösen a miértekre a választ, már nem várod, hogy keressen hiszen tudod, hogy újra és újra megtenné veled. Következő lépésként már inkább őt kezded sajnálni, hogy magát teszi tönkre ezzel a viselkedéssel, hiszen sose lesz hosszútávon boldog. De az már nem a te problémád.

Lényeg az idő, idő és idő. Apróbb célok kitűzése és a sikerélmények majd téged fognak igazolni.