Szeretnék hasonló helyzeteket hallani. Tapasztaltatok hasonlót?

Igyekszem tömören összefoglalni. 2023.05.16 elhunyt a 6honapos kisfiunk sajnos. A férjem eltávolodott tőlem, megváltozott a viszonyunk, de tartottuk a lelket egymásban. 2024.01.11 elvetéltem. Most viszont 7honapos terhes vagyok. A helyzet a következő , tavaly nyáron kiderült hogy a ferjemnek viszonya volt, de adtunk egy esélyt hogy újra kezdjük, elmondta h sokminden kihozta belőle és nem kifogásnak használja ezt ami történt velünk sajnos, de valamilyen szinten kihozta belőle, illetve ez csak szex volt és nagyon fontos vagyok neki kérte hogy hozzuk helyre.

9eve voltunk együtt így adni akartam egy esélyt , mert ő életem szerelme, nagyon szoros és komoly volt a hazassagunk,úgy éreztem bizhatok benne újra.

Sajnos 1hete kiderült h megint lefeküdt a nővel, teszem hozza 25 éves a nő, a férjem 42. Viszont most erősebb voltam és modntam h takarodjon mert ez undorító, de később utána leültünk beszélni nyugodtan, megkérdeztem h miért kellet ez. Elmondta h sajnálja de már nem úgy érez irántam mint régen, érez valamit de nem tudja mit, több mint barátság , de nem akar velem lefeküdni, a csajjal viszont igen. Azt mondta lehet élete legnagyobb hibáját követi el, de úgy döntött össze költözik a csajjal, pár napig el is ment. Utána mivel közös házunk van, megkért had jöjjön vissza, mert nincs hova mennie.

Tudom mit tett, és szembe köpném magam, de azt mondtam egy nagyon rövid ideig míg elköltözik max pár hét, ő az egyik én a másik szobába. Azt mondjak az emberek, hogy ne merjem vissza fogadni ha esetleg vissza jönne, de miért vagyok meg szerelmes belé, mikor ez undorító mocskos és hányingert kapok hogy terhesen ráadásul megcsalt.

Mielőtt bárki meg kövezne, mindketten akartuk a gyereket, mielőtt lefekudtunk én meg is kérdeztem hogy védekezzünk? Mert nem akartam h be csússzon ha nem gondolja komolyan velem. Azt mondta mikor teherbe estem úgy érezte szeret, de megváltoztak az érzései.

A legtöbb válasz tudom hogy olyan lesz, hogy engedjem el jobb lesz, de valóban így lenne a legjobb ? Neki kene harcolnia értem ha velem akarna lenni? Nem egyenes válasz egyik sem amiket mondott. Nekem kene határozottabbnak lennem és megálljt parancsolni az erzeseimnek hogy hülye vagy, minek akarod ezt az embert? Nem akartam a gyerekkel megfogni vele akartam felnevelni, de ha nem szeret engem, akkor így lesz a legjobb, nem változtathatom meg az érzéseit?

Tudom h aljas és gerinctelen dolgokat tett, viszont én úgy vagyok vele hogy 2ember kell ahhoz higy megromoljon valami, én viszont nem tudom mit tettem, mert szte semmi rosszat nem tettem csak már nem érzi ugyanazt . Nem akarom zaklatni őt, sem pedig hogy erőltessem a gyerek miatt. Amiatt gondolkozom ilyen idiotan mert szerelmes vagyok, főleg h ezek után is, miért nem gyűlölöm ahogy kene? Ennyire nehéz fel dolgoznom a gyász illetve a mostani terhesség miatt?

Igazából az a legrosszabb hogy mindig hozzáteszi hogy nem tudja mit érez irántam, mert több mint barátság, de kevesebb már mint szerelem. Igazabol lehet felek is az egesztol, de nem megszokásból voltam vele, hanem mert boldoggá akartam tenni, mert fontos nekem.

Az emberek képtelenek megváltozni? Ha ezt megtette akkor már nem változik meg akar pár év múlva séma gondolkodása ? Én mindig azt gondoltam h ha valakit szeretsz de úgy igazán akkor végig szereted, tudom gyerekes gondolat. Sokminden miatt elválnak az emberek de úgy éreztem h az igaz szerelem létezik és vele találtam meg. Lehet az is rátett h nem vagyok valami jó a szexben, ő az első és egyetlen férfi akivel valaha együtt voltam. Szánalmasnak érzem magam, igazából nem kene egyáltalán rá várnom ugye? Miért vagyok ennyire össze zavarodva ? Ennyire nehéz elengedni valakit ? Azt akarom h mind ezek ellenére hogy ezt tette velem, legyen boldog. Én mindig is tudtam h tiszta szívvel szeretem, de ezek alapján ha vissza olvasom úgy érzem, semmit sem érez irántam. Tudom hogy ti sem tudjatok kitalálni mit érezhetett, csak valahol ki kellet adnom magamból.