Nem mondtam el neki, jól tettem?

Van egy ismerősöm (barátnőnek már nem nevezném, nagyon csúnyán átvert és kihasznált engem is), aki nagyon szemét a pasijával. Megcsalja, kihasználja, nagyon görény módon. Szegény pasija nem tud ezekről, max sejt valamit, de nagyon szerelmes a lányba. Mondhatni jóban vagyok a pasival is, rendes srác nagyon. Egyik nap beszélgettünk, és rákérdezett, hogy a barátnője miért csinál bizonyos dolgokat, és hogy én tudok -e valamiről. Én nem mondtam el neki semmit... Szemétnek érzem magam, hogy letagadtam, de közben pedig félek, hogy ha elmondanám, nyilván rákérdezne a csajnál is, ő meg nyilván tagadna mindent. És általában amikor valaki vakon szerelmes, annak hisz, akit szeret, és én lennék a szarkeverő. Pláne azok után, hogy megromlott a barátságunk, simán kidumálná, hogy én biztos csak bosszút akarok állni hazugságokkal. De ennek ellenére nagyon sajnálom a srácot... Mit tegyek? Mondjam el neki mégis? Vagy hallgassak?