A ferfiak miert csaljak meg azt a not, akit igazan szeretnek?

Ha flörtöl másokkal az még nem gond.

De hogy öngyilkossággal is fenyegetőzik! Ilyet kamaszokról hallottam utoljára... Ez beteg! De te sem vagy jobb, ha ez kell neked!

Hadd szóljak védőügyvédként a barátod mellett. Csak azért, mert mindenki szapulja, és ezt így nem tartom igazságosnak.

Először is tudni kell, hogy az otthontól való távolság a legerősebb afrodiziákum. Ennek okát még nem sikerült megfejteni, de tény, hogy ha nagyobb távolságra kerül valaki, mindjárt beindulnak a magszóró ösztönök. (Elég, ha csak egy többnapos iskolai kirándulásra gondolsz.)

Aztán meg olyan is van, hogy az első igazán komoly kapcsolat kapujában egy percre visszaretten a férfi. Hirtelen rádöbben, hogy révbe ért ugyan, de ez a rév egyúttal csapda is, és valaminek a végét jelenti. A gondtalan, felelőtlen ifjúkor végét. Most már elszámolással tartozik minden tettével, minden tervével, minden gondolatával.

Felmerülhet továbbá emlékezetében a régi hódítások íze, a vadászatok izgalma, amikben most már soha többé nem lehet része. És még egyszer utoljára érezni akarja ezt az izgalmat, és meg akar bizonyosodni róla, hogy nem azért nem lesz ezekben része többé, mert elveszítette a csáberejét, hanem azért, mert ő így döntött.

Szóval lássuk be, tisztelt esküdtszék, hogy a férfi utódnemzésre termett, s neki nem olyan természetes dolog igába hajtani a fejét.

Miquel,

Akkor ne is akarjon eljegyzést, meg egyáltalán komoly kapcsolatot. Legyen annyi gerince, hogy bevallja, hogy neki ez még korai, nem akar még elköteleződni. Nem azzal van a baj, hogy hajtja az ösztön, hanem hogy féreg módjára hazudozik, csal.