Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megcsalt, de 2 évig tagadta, megbocsátottam, belebetegedtem. Voltatok már így? Hogyan kezeltétek?
Lassan 6 éve vagyunk együtt (ő 25 éves fiú, én 22 éves lány vagyok), 2 éve csalt kb egy hónapig, amit sejtettem, de ő végig azt hazudta, hogy képzelődöm, úgy hazudott a szemembe, mint a vízfolyás, én pedig kezdtem belebetegedni a bizonytalanságba, hinni akartam, de nem tudtam, végül éreztem, hogy nem csal már és vele maradtam. Szerintem régen is meg-meg csalogatott, de azoknál még nem voltak érzelmek.
Azóta kiszedtem belőle nagyon nehezen, hogy jól sejtettem megcsalt, de már ez régen volt és ismét vele maradtam. Úgy viselkedett, mintha megbánta volna állandóan bújt, szeretgélt, megkérte a kezem (pedig ő nem egy romantikus ember), úgy tűnt, hogy szeret és meglepő módon javult a kapcsolatunk, sokkal komolyabbá és kiegyensúlyozottabbá vált.
Most 2 évvel a megcsalás után újra azt érzem, hogy megcsal, nagyon furcsán viselkedik. Megint azt mondja, hogy képzelődöm, és, hogy ő szeret, senki más nem kéne neki... Az 1. megcsalás előtti hónapokban sokat veszekedtünk, de most nem adtam rá semmi okot, hogy megcsaljon. Megint kezd egyértelművé válni, hogy csak, és nagyon nagyon rossz, hogy úgy érzem hazudik, megint. Ez zavar a legjobban, hogy mondja meg, ha rákérdezek, hogy : igen, megcsallak. Én hinni akarok ismét, de nem tudok. Megőrülök!!! Állandóan számon kérem, cirkuszolok, kételkedem, nem tudom, hogy éppen hova megy, találkozik-e a nővel.
Próbáltam szakítani, de annyira mondja és érezteti, hogy szeret és ha kell hívogassam, menjünk mindenhova együtt, hogy nem bírok szakítani, mert egyébként nagyon szeretem és jól érzem magam vele, és szeretném hinni, hogy csak képzelődöm, de érzem, hogy igazam van. De amíg tagad és nem bolondul bele ő is a féltékenységembe nem bírok kilépni a kapcsolatból, csak ha rajtakapom őt (igyekszem).
Voltatok már így? Ezt még meg tudtátok menteni valahogy?
Ne haragudjatok, ha ezzel a hosszú szöveggel untattalak titeket, de ezt csak olyan érti meg, aki átélte. Teljesen belebetegedtem, de körülöttem ezt senki nem érti meg.
Köszönöm a válaszokat!
válasza:Ha jól érzed magad vele, meg nem akarod elhagyni, akkor szerintem ne panaszkodj, hanem nyeljél meg tűrjed.
A pasid megcsalt, megcsal, és meg is fog csalni, mert megteheti. Az elsőt megbocsájtottad, hiába érezted, hogy gebasz van, benyaltad a hazugságait. Így megtanulta, hogy megcsalhat, aztán tagad mindent, és a te hül.ye fejeddel addig úgysem lépsz semmit, amíg nem előtted cumiztatja le az új csaját.
Gondolom már mindenki tudja, hogy csal fűvel-fával, csak te hitegeted magad azzal, hogy hátha nem...
Másrészt meg ha nem csalna meg, akkor se bíznál benne, és keresnéd a jeleket, aki keres az talál, szóval a végén "jogosan" csal meg, hogy neked legyen igazad, ne legyél ok nélkül féltékeny.
Elvégre ez nálad így működik, ha "okot adsz rá", akkor a megcsalás "jogos", és le is nyeled.
Megkérte a kezed? Hogy oda ne rohanjak... Ez ilyen "itt egy gyűrű, remélem most öt évig bekus.solsz" gesztus, majd ha az esküvő is megvolt, akkor esetleg komoly a szándék. A gyűrű csak egy üres karika.
Egyébként gondolom ő nem hord gyűrűt, csak te... vagy te se, mert a "lánykérés" csak szóban történt meg, egy meggondolatlan pillanatban. (Ami után azért illik az esküvőt is elkezdeni szervezni, gyűjtögetni rá, stb, mert nem két fillér, és nincs meg egy hétvége alatt, de gondolom sza.rt se csináltatok ez ügyben)
Ha azt várod, hogy bevallja, hogy megcsal, akkor tényleg végtelenül ostoba vagy. Miért mondaná el?! Ő tagad, neked nincs kézzel fogható bizonyítékod, addig ha a fél városon átmegy, akkor is csak hisztizel.
A végén egyébként úgy is ott fog hagyni ő téged, mert a hisztik, a számonkérések, a féltékenységi jelenetek felőrlik a kapcsolatot, és tele lesz veled a bocskora. Arra mérget vehetsz, hogy ilyen feleséget senki se akar, szóval ennyi a lánykérésről, ha eddig nem lett volna tiszta.
Nem voltam ilyen helyzetben, mert ha valaki megcsalt, akkor kivágtam mint a macskát, az ilyen sz.ar kapcsolatot megszakítottam, nem megmentettem, és nem élvezem ha szenvedek, szóval jobb nekem egyedül, mint egy szemétládával.
Az a te bajod, ha ilyen helyzetben vagy, és amíg nem lépsz, addig így is marad, és őszintén szólva teljes mértékben meg is érdemled.
válasza: válasza:Jó, hát az első komoly kapcsolatod kamaszkorod óta, ha jól látom, te 16 voltál.
Ez egy erős függés,ő meg tudja ki is használ (ja).
nagyon ritkán tartanak a sírig a kamaszszerelmek.... de nem úgy tűnik, hogy "szeretem és jól érzem magam vele, ".
válasza:Azta, nem gondoltam, hogy ír még ide valaki.:)
Húú... "kigyógyultam" a betegségből, bár a korábban leírt gyanakvásom nem igazolódott be, de máig azt gondolom, hogy igazam volt. Nem mondom, hogy akkor ismét megcsalt, viszont nem állt tőle messze és megtette volna. Akkor közöltem vele, hogy tudom, hogy találkozott/flörtölt/esetleg megcsalt XY-nnal, nem vagyok hülye, viszont ő se legyen az és hagyja abba, hogy a farka után megy, mert úgyis meg fogja bánni. Közöltem vele, hogy oké, hogy izgalmas, biztos az is lesz még 1-2 hónapig, de utána úgyis engem fog visszasírni, de már késő lesz. Ő erre nem mondott semmit. Ezután valahogy abba maradtak a rossz érzéseim és a féltékenység is. Vége lett köztük szerintem ennek a viszonyszerűségnek, de abban is biztos vagyok, hogy ismét nem miattam lett vége (hanem mert féltékenykedett a lány barátja, vagy valami hasonló..)
Pár hete beszélgettem vele arról, hogy miért hagyta, hogy szenvedjek a régi megcsalása miatt (amit bevallott). Végre válaszolt is rá, azt mondta, hogy nem akart elveszíteni. Pedig mennyire megérdemelte volna...
Jelenleg kevésbé vagyok féltékeny (bár kitudja, lehet, hogy ez csak egy átmeneti állapot ismét, amíg nem kerül megint valaki a képben). Azóta változott a kapcsolatunk, szerintem nem is keveset: eddig sosem jártunk el egymás nélkül itthonról, viszont mostanában igen, ő megy pingpongozni a munkatársaival estig, vagy edzeni valamelyikükkel, én céges összejövetelekre járok, fura, de nincs belőle cirkusz (régebben sokszor vitáztunk emiatt). Hazaérünk, elmeséljük egymásnak milyen volt, aztán értékesebbnek tűnnek az együtt töltött pillanatok (legalábbis én így vagyok vele), sokat dolgozunk mióta mind a ketten új munkahelyen vagyunk és keveset vagyunk együtt, ezért félek, hogy ez majd a kapcsolatunk rovására fog menni előbb-utóbb. :/
Jelenleg azt érzem, hogy ennek ellenére vele szeretném leélni az életemet, viszont tartok attól, ott hagy majd engem 2 gyerekkel egyedül, egy kis kalandért... Ő inkább "érzelmileg" félrelépős fajta, ami sokkal veszélyesebb a "röptében a legyet is" típusnál..:/
Úgy érzem, hogy valamennyivel komolyabb lettem. Ami nem öl meg, az megerősít. Úgy vagyok vele, hogy őt társamnak érzem (bár igazán csak magamra számíthatok), szeretem, de mellette építem a kis életem, gyűjtöm a pénzem, megpróbálok minél önállóbb lenni, lelkileg is erősítem magam, mert ki tudja mit hoz a jövő.
Volt idő amikor úgy álltam a kapcsolatunkhoz, hogyha vége lenne belehalnék, most már másképp állok hozzá, persze embertelenül fájna, de mindennek meg van az oka. Remélem, hogy soha nem lesz vége, és sosem tesz ilyet velem többet (de erősen úgy gondolom, hogy ismét megtenné...) Ha még egyszer megteszi elhagyom, majd lesz más aki megbecsül, ha meg nem, akkor meg így jártam.:) Többé nem hagyom kinyírni magam lelkileg.:/
Köszönöm, hogy érdeklődtél:)
Van valamilyen tapasztalatod e téren?
válasza:Csak kíváncsi voltam hogy el merted el hagyni, és vállani a bizonytalant egyedül, mint a kínlódàst vele. De ezekszerint nem. Sejtettem.
Az ide írók nagy rèsze nem mer lépni. Na jó az emberek nagy része nem mer mondjuk így, a való életben sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!