Házasként kalandozni a csalódás után. Mennyire elítélendő?

Mennyire elítélendő, hogy összeházasodom egy lánnyal, de mivel hatalmasat csalódtam benne, meg úgy általában már a nőkben, mégsem akarom komolyan a párkapcsolat szabályait, a hűséget, a szerelmet, stb.

Lemondani sem akarom a közös életünket, mert olyan mint a barátom vagy húgom. Jól megvagyunk, de nem merem szeretni többé szerelemmel a hazugságai után. (Csók mással, majd hazudozás dióhéjban...)

Keresgélni sincs kedvem már főleg úgy, hogy közös lakáshitelt fizetünk. Kicsit haszonleső ebben a szemléletem, mert egyfajta befektetésként is tekintek a lakásra. Ha felrúgnám az egészet, akkor hatalmasat buknék az egészen, így viszont sokat nyerek rajta. Sajnos olyan érzésem is van, hogy ő ugyanígy tekint a lakásra már.

Inkább ki akarom élvezni az életet picit, akkor is ha épp most lesz az esküvőm. Felrúgni az egészet már nem akarom.

Itt is több lánnyal privizek, leginkább így ismerkedem, de arra nem számítok, hogy egy rendesebb lányt találok az életben. Sajnos én mindig ezt vonzom be, de én sem vagyok angyal.

Elítélendő a gondolatom? Van más is hasonló cipőben?