Vajon helyre jön e még valaha minden?

A kérdésem bővebben:

A férjem félrelépett egy éjszakás kalanddal, az ő elbeszélése szerint azért, mert van egy fétise amit nem mert velem megosztani, mert félt hogy megundorodom tőle és elveszít(azt most nem részletezem milyen fétis).

Én erre megbocsájtottam és ennek már lassan fél éve,de még mindig elsírom akár ok nélkül magam és a férjem tényleg igyekszik,de nem tudok kijutni a gödörből.

Az igazi okom a sírásra nem a félrelépés, mert azt valahol megértem (legalábbis ilyen esetben), a valódi ok hogy amikor ez kiderült a szüleinél, ők engem okoltak, hogy én vagyok ezért a hibás(ők a fétises dologról nem is tudtak csak arról hogy férjem félrelépett) és ekkor a férjem nem állt ki mellettem. Egy világ omlott ekkor össze bennem, hogy a szülei fontosabbak lettek mint én annak ellenére, hogy mit tett velem és hogy a szülei viselkedése is megbocsájthatatlan.

Azóta persze bocsánatot kért ezért, utólag a szüleit is leszólta, hogy hogy képzelték és nekem ad igazat. De azóta minden tökély a szüleivel, mintha az én fájdalmam soha nem is létezett volna:(

Vajon valaha túlteszem ezen magam vagy ez annak a jele, hogy részemről ez nem fog menni?

Kinek mennyi idő volt hogy túllépett a megcsaláson/félrelépésen/csalódáson és minden régi lett, aki már átesett ilyenen?

Bocs a regényért, válaszokat előre is köszönöm.