Munkahelyi viszony, mit akar tőlem? Csak szórakozik velem?

Van egy kolléganőm, akivel az utóbbi időben elég közel kerültünk egymáshoz, egy titkos viszonyba kezdtünk amit már az eleje óta tudtunk, hogy nem lehet a végtelenségig sodródni az árral... a helyzet az, hogy mindig is volt közöttünk egy vibrálás amióta megláttuk egymást, de nem nagyon bontakozott ez ki azért, mert mind a ketten egy komoly kapcsolatban voltunk már a találkozásunk pillanata óta. Viszont szeptember óta ez az egész dolog elindult így magától, tulajdonképpen ő nyitott felém olyan jelzésekkel, amik egyértelműek voltak. De akkor is még mind a ketten kapcsolatban voltunk, viszont én szakítottam a párommal 4 év után, mert egyszerűen rájöttem, hogy semmi nem köt minket össze a megszokáson kívül, ami pedig mocskos szar dolog. Ő viszont mikor még csak levelezgettünk is furcsa mód többször kiemelte, hogy mennyire szereti a párját, soha nem csalná meg... sokszor elmondta. Aztán tulajdonképpen azt a szabályt, hogy házi nyúlra nem lövünk elengedtem amikor rájöttem, hogy egy az egyben a zsánerem, a chatelésből találka lett, abból csak egy puszi, abból csók és a többit kitaláljátok. Annyira szenvedélyes volt ez számomra, amit lehet csak azért érzek így mert 4 évig tényleg egyetlen egy nőre sem "néztem rá"... egyik délután amikor legelőször kibírtuk, hogy nem esünk egymásnak és beszélünk komoly dolgokról azt közölte velem, hogy teljesen más vagyok mint a palija és egyébként iszonyatosan szégyelli magát, hogy talán fél az egésztől, fél hogy egyedül marad, fél kilépni a kapcsolatból mert annyi dolog köti oda, ráadásul házat akar venni, gyereket szeretne és emiatt még inkább error van a fejében. Viszont a csávó 30+ még mindig a szüleivel él és ha jól emlékszem pont akkor volt egy éve, hogy összevesztek azon, hogy a pali mennyire gyerekes és még mindig nem akart összeköltözni se, gyereket meg főleg. És akkor egy kicsit én is elgondolkoztam, hogy ezt az egészet hagynom kellene a fenébe, mégis mit csinálok, de természetesen akkor most nem írnék tanácstalanul ide, ha ez a sztori nem folytatódna... minden reggel ír, napközben is egész nap beszélünk, este pedig vagy éjszakába nyúlóan beszélünk vagy a drága barátjával van, majd reggeltől ez megint kezdődik. És ez a legdurvább, hogy egyszerre szerintem két embert se kívánni, se szeretni nem lehet, így ennek okán még mindig nem tudtam őt kiismerni. Azt mondta, hogy ha az eszével gondolkodik ezt az egészet abba kell hagynunk, ha pedig az érzéseire hallgat akkor elég komoly dolgokról kellene döntést meghoznia és patthelyzetben vagyok. El akarja magában nyomni az érzéseit, én pedig ezt mostanra meguntam, mert egy idióta révén pedig már kialakultak bennem elég komoly érzések. Tudom, hogy benne is, és valahogy az van bennem, hogy ő fél ettől az egésztől, de nem tudom most jelenleg mit csináljak. Már veszekedtünk is ezen, hogy nem hajlandó elmondani mit érez, nem akarja és nem is fogja. Engedjem el ezt az egészet? Csak mert szerintem idők kérdése és a "párjával" fasírtba lesznek mert annál sokkal okosabb minthogy valakivel ennyi pénzzel összekösse magát úgy, hogy igazából nem is szereti, mert ha szeretek valakit akkor soha nem csináltam volna ilyesmit... legalábbis én így gondolkodom. De addigra pedig lehet már késő lesz és én ezt az egészet el tudom engedni. Ti mit tennétek? Kérlek titeket kerüljük azokat a hozzászólásokat, amiket azon személyek írnának akik a megszokott unalmas magánéletük miatt akár ugyan olyan helyzetben vannak, hogy egy rossz kapcsolatból nem mernek kilépni, inkább szenvednek és ezt helyesnek látják. Köszönöm az esetleges tapasztalatból írt válaszokat...