Nem tudom mit csináljak? Teljesen összetörte a szivem.

Na akkor most ide bemásolok egy szöveget, amit egy másik hasonló témájú kérdéshez írtam, a saját életemből:

Nekem volt egy barátnőm, 17 volt akkor, én 19, volt egy szinte csak pasikból álló baráti köre, ilyen füves, rapper gyerekek, én próbáltam, megszakítani köztük a kapcsolatot, de nagy hiba volt, mert a barátnőm emiatt csak méginkább ellenem fordult...szóval a lényeg, hogy én nem jártam ebbe a társaságba. Egy alkalommal amikor fent volt (már szinte 1 éve voltunk együtt ekkor), smárolt egy sráccal és rá egy hónapra a szemem láttára flörtölt egy buliban ugyanezzel a sráccal. Amikor megondtam neki, hogy én megyek haza és, ha akar jöjjön, ha nem akkor maradjon, akkor csak a fejét megrázta, hogy ő marad és dumált tovább a sráccal. Nagyon ki voltam. Hajnalban jött egy üzenet, hogy "rájöttem te kellesz", aztán lassan próbáltam neki megbocsátani...valamennyire össze is jött, de 2-3 hónapra rá, én elmentem haverokkal egy erdei buliba, (semmi nem történt, egész éjjel kártyáztunk), ő azt mondta, ha én oda elmegyek akkor neki nemcsak buli lesz. Meg is tette. Aznap éjjel lefeküdt a haveri köréből egy másik sráccal (nem azzal akivel smárolt és flörtölt). Ez után én nagyon ki voltam, ő is nagyon bánta, de néha mégis éreztem, hogy közelse bánja tiszta szívből. Erre rá 1-2 hétre jött a szülinapja, kb 4 napig éjjel nappal fent volt ezekkel a haverjaival és azt hazudta nekem, hogy azok a srácok akikkel megcsalt nincsenek ott, később elmondta, hogy ott voltak. Én még ezt is megakartam bocsátani neki, de erre rá nemsokra már szakítottunk, hasonló gusztustalanságokat művelt a szakítás napjaiban is velem.

Tanulság: Hiába, hogy nagyon szeretsz valakit, vedd elő a józan eszed, nyisd ki a szemed és, ha látod, hogy a párod nagyon bánja, tényleg szívből, lélekből, akkor megbocsáthatsz, ha megtudsz. Ha nem így van, ha csak gyanúját is látod annak, hogy nem is bánja igazán, vagy nem változik meg, akkor bármennyire is szereted, lépj ki abból a kapcsolatból végleg.

Azóta se volt olyan hosszú kapcsolatom, de voltam sokkal szebb, kedvesebb, őszintébb(nem egyszerre :)) ) lányokkal.

Nekemis az adott erőt, hogy mennyire tisztán láttam, hogy egy féreggel voltam együtt 16 hónapot. Nem bújt álarcok mögé a csaj, csak egyszerűen romlott volt belül, ennyi. Én pedig annyira idióta voltam, hogy nem voltam képes ezt látni. Azota évek teltek el. Ha vissza gondolok, azt tudom mondani, hogy csináltam pár bal lépést énis, de közelse ilyen mértékűeket (nem csaltam meg sehogyan), mai napig van, hogy látom az úton vagy itt-ott..rá se nézek. Múlt héten is randiztam egy nála 1000x szebb csajjal és ott ült a pasijával tőlünk pár méterre, de le se sz.rtam. Ha valaha is odajönne az életben hozzám és bármiért is hozzám szólna, nekem csak 1 szavam lenne hozzá: "Takarodj!" 22F

Kirartást neked, légy erős és inkább örülj, hogy vége...a valóság sokszor nyers tud lenni és kegyetlen..a valóságra ébredés pedig nagyon tud fájni...

Tudom, hogy becsapva érzed magad.

Az egész úgy történhetett, hogy bár szétment az exével, őt szerette továbbra is.

Te aztán bejöttél a képbe, biztosan jól érezte magát veled, talán reménykedett abban, hogy segítesz neki őt elfelejteni. Biztos volt idő, amikor ezt komolyan is gondolta, akár még igazi érzelmek is ébredhettek feléd.

Aztán történt valami, ami miatt újra felvették a kapcsolatot és rájött, hogy őt szereti. De mivel a csaj kapcsolatban van, még téged is szeretne tartalékolni. Igazából őt akarja, a csak nem tudom mit akar, de nem hinnék a helyedben neki, egyértelmű, hogy már rég szakított volna veled, ha az exének nem lenne pasija, mert úgy tűnik, az exe ugyanazt csinálja, mint a volt párod veled.

Sajnos nagyon sokan keresnek maguknak egy szamarat a ló helyett. Én is voltam így. Nem kerestem, de rámakaszkodott valaki, ha kidobtam az ajtón, visszamászott az ablakon. Végül beletörődtem, hogy ő lesz a párom, nekem ennyi jutott, meg ilyenek. Mondtam én neki, hogy nem szeretem, azt a régi fiút szeretem továbbra is, de azt mondta, a szerelem nem fontos. Azt se tudom, ő szerelmes volt-e vagy ő is menekült, csak nem szerelmi csalódás elől, hanem a kihasználó szülei és a nyomor elől, amiben éltek. Aztán mikor 4 év múlva kölcsönösen szerelmes lettem másba, teljesen el volt képedve, hogy szakítottam vele. De én legalább végig őszinte voltam. Sose hitegettem. Neki megfelelt ez a kapcsolat így is. Sose tudtam volna úgy tenni, mintha szeretném férfiként.

Sose érezted azt, hogy nem szerelmes beléd? Mert kétlem, hogy valaha is az volt.