Miért verik olyan nagy dobra manapság a "megcsalás"?

#30

Hmmm, egy Gábort ismerek innen, nem tudom róla van-e szó.

A kérdezővel amúgy nem értek egyet. Bár a hűségben én sem hiszek már, mert csaltak már meg. Bár jogosan elvileg.

Olyan szép mikor leírják, hogy milyen kellene, hogy legyen, de ez nem a valóság és emiatt még rosszabb olvasni, mert ugye ott a remény, hogy "talán mégis van"...

De így 27 évesen már nem nagyon tudom miben gondolkozzak. Az életem elcsesztem, vegetálok, kiút nincs amennyire tudom.

Pénzügyi okokból fogyok el mint a gyertya. "Szerencsére" jó vastag gyertya, szóval most még jó is lesz pár hónapig.

"Csakis erőszakos dogmák kényszerítenek bennünket a "hűségre"."

A nyugati világban senki nincs rákényszerítve, hogy hűséges legyen, az erre vonatkozó dogmákat valaki elfogadja, valaki nem. Ha csak szexpartnerek, szeretők vagy barátok vagyunk extrákkal, esetleg nyitott házasságban élünk, akkor azzal és akkor qúr a másik mellettem, akivel és amikor szeretne és ezt nincs jogom számon kérni rajta. Viszont onnantól, hogy párkapcsolatban vagyunk és nem tisztáztuk külön, hogy ez egy nyitott kapcsolat, akkor ugyan nem a "dogmák" miatt, hanem inkább a másik fél iránti tisztelet miatt elítélendő félredugni és a másik fél teljesen jogosan neheztel és kéri rajtad számon, ha megteszed. Ha házasságban élünk, amit azért vállaltunk, mert elvileg szeretjük egymást és együtt szeretnénk leélni az életünket, akkor természetes, hogy nem teszünk egymással szándékosan olyat, amivel megbántjuk a másikat.

"Hogy gondolhatja bárki is, hogy veszi a bátorságot, hogy korlátozza egy másik embert abban, hogy boldog legyen?"

Mindenkinek a saját felelőssége úgy élni, hogy boldog legyen, nem mások feladata ehhez asszisztálni. Azzal, hogy megcsalod a feleséged, aki nem egyezett bele abba, hogy a kapcsolatotokban megengedett a másokkal való szex te ugyanúgy korlátozod őt a boldogságban, mivel őt az teszi boldoggá, ha csak vele fekszel le. Ha nem tudtok úgy együtt élni és olyan kompromisszumokat hozni, ami mindkettőtöket boldoggá tesz, akkor nyilvánvaló, hogy nem illetek egymáshoz, nem működik a kapcsolatotok.

Ha a templomban, a pap előtt valaki megesküdött, hogy holtomiglan-holtodiglan, akkor pedig a saját szájából csinál segget, ha utána vergődik, amiért a felesége lelép, miután megcsalta, mert egy templomi esküvő szerintem nem csak "szép" meg "hagyomány", hanem egyben azt is vállalja vele az ember, hogy keresztény értékeket képvisel, vagy legalábbis egyetért velük. Persze egyszerűbb a másikra hárítani a felelősséget és erkölcsöt csinálni a saját állati viselkedésünkből, de nem ettől lesz erkölcs valami, legfeljebb csak körberöhögnek és szépen elmaradnak mellőled az emberek.

Az pedig, hogy te ösztönlény vagy a te személyes problémád, de csak a magad nevében beszélj, ne vetítsd ezt ki minden férfira, mert nincs igazad.