Miért verik olyan nagy dobra manapság a "megcsalás"?

Régebben még érhető volt. Vallás, elferdült erkölcsi normák követése, megfelelés, stb...

Manapság viszont? Ki követi a Bibliát? Az ember alapvetően nem monogám. Csakis erőszakos dogmák kényszerítenek bennünket a "hűségre".

Azért rakom ezeket a szavakat idézőjelbe, mert nincs is mögöttes tartalmuk, nem szabadna léteznie ezeknek a szavaknak egy kapcsolatban.

Mi férfiak ösztönlények vagyunk. Nem érzelemből kefélünk, hanem puszta hedonizmusból. Attól még imádjuk a feleségünk, párunkat, nem akarjuk mással leélni az életünket, csak vele.

Viszont, ha kapcsolaton belül egy nő nem akar, nem úgy akar, nem annyit akar szexelni, mint egy férfi, csak erősbíti a férfit a "félrelépésben".

Mi férfiak nem bosszúból vagy érzelemből "botlunk meg", hanem puszta pillanatnyi örömszerzés miatt. A nőket viszont csakis az érzelem és a bosszú motiválja ebben. Ez nagy különbség és az utóbbi igenis bűn!

Hogy gondolhatja bárki is, hogy veszi a bátorságot, hogy korlátozza egy másik embert abban, hogy boldog legyen? A szex öröm, és ha nincs megfelelő mennyiség és minőség, valamint izgalom, akkor a férfi korlátozva van az egészséges mentális állapotának fenntartásában.

És mit képzel magáról a nő? Képes egy jól működő házasságot is eldobni azért, mert a férfi egy pár percig jól érezte magát. Holott semmilyen más motivációja nem volt, csak a pillanatnyi öröm arra a pár percre.

Nem gondolkodott közben azon, hogy más nővel akarja leélni az életét, más anyát akar a gyerekeinek. A nagyképű, önző nők pedig magukból kiindulva félreértelmezik a szex okát és átverve, kihasználva érzik magukat, holott erről semmilyen szó nincs.

Mindezeket gondolom úgy, hogy soha nem "csaltam meg" még senkit.

29/F