Hogyan mentsem meg a kapcsolatom?

4 éve vagyok együtt a párommal. Az elején nagyon döcögősen indult a dolog. Akkor 14 éves voltam. Beleszerettem, de ő csak kihasznált, játszott velem. Én annyira (hülye) és szerelmes voltam, hogy neki adtam magam. Ekkor 15 éves voltam. Persze ő ezután nem foglalkozott velem. Aztán körülbelül egy félév eltelt, és elkezdődtek az "egy éjszakás kalandjaink" ami arról szólt, hogy minden hétvégén ha épp kedve tartotta felhívott, vagy a helyi discoban elhívott. Mindig azt hittem, hogy talán most más lesz, de minden alkalommal csak arra kellettem. Aztán egyszer elkezdett járni hozzám. Bemutattam a családomnak, úgy mint a páromat, persze ő előre leszögezte, hogy ez csak nyílt kapcsolat lehet. A család előtt ezt titkoltam, bármi szokatlan történt falaztam neki, hazudtam a családomnak akik mindig mellettem álltak. Aztán elmentem két hétre nyaralni az unokatesómhoz, mire haza jöttem azzal várt, hogy vége. Pár hónap eltelt (ami alatt idegi roncs voltam) és egy napon azzal várt a buszmegállóban, hogy beszélni szeretne velem. Elmondta, hogy sokat gondolkodott, hiányzok neki és próbáljuk meg. 2 év boldog szerelmes időszak következett. Olyan szerelem, mint a filmekben. Aztán éppen a 18. születésnapomon éreztem, hogy valami nem OK. Másnap elmondta, hogy összeismerkedett egy lánnyal, aki "nagy hatással volt rá", de ne gondoljak semmi rosszra. Pár hónap után egyik napról a másikra szakított velem. Úgy jött mint derült égből a villám csapás. Aztán elmondta, hogy beleszeretett a lányba. Nem is kell ecsetelnem milyen egy év következett ezután. Annyit szenvedtem, mint még soha. A kis 55 kilómból 15 kiló ment le, szürke volt a bőröm, a testem egy roncs. Aztán egy év után egy este megint össze találkoztunk a helyi discoban. Azt mondta, hogy szakított a lánnyal, próbáljuk meg. Aztán 3 hónap múlva nem keresett többet egyik napról a másikra. Megtudtam, hogy újra jár a csajjal. 1 hónapon át mind ketten megvoltunk neki. Aztán jött egy 3. lány, majd mikor azzal is vége lett újra keresett. Össze jöttünk és újabb 2 csodás év következett. Na ez volt körül belül egy fél éve. De most az van, hogy össze vagyok zavarodva, nem tudom, hogy szeretem e. Hiszen még csak huszon éves vagyok. És még csak nem is smároltam rajta kívül mással. Nem akarok mással lenni, de néha az ösztöneim vagy a hormonjaim máshogy dolgoznak. Emellett én fősulin gyötröm magam, mellett dolgozom, ő meg otthon űl, szinte semmi végzettség nélkül, és nem is akar többre jutni. Erre nem lehet építeni, de ezt még mind el is viselném, de az a borzalmas érzés amit érzek...Nem tudom mit tegyek. Mennék, és maradnék is. Nem bírom ott hagyni, hiszen ő olyan szerelmes, amilyen talán még én sem voltam. És cserben sem hagyhatom, hiszen senkije sincs, a családjára sem számíthat. A barátaink is közösek, így folyton találkoznánk. Hogyan hozzam vissza a tüzet, és hogyan legyen minden olyan mint amilyen az elmúlt 2 évben? Bocsi, hogy hosszú, de már nyugtatókon élek, a kétségbeesés és a bűntudat miatt. Neki ezeket nem mertem elmondani, nem akarom bántani. De ez már kb egy fél éve tart.