Adnátok egy esélyt ennek a dolognak, vagy hagynátok a fenébe?

23 éves férfi vagyok. Volt egy 6 éves kapcsolatom, utána volt sok egyéjszakás, kicist egyedül is voltam, volt 1-2 szar kapcsolat ahol nem szerettem a másikat, csak együtt voltunk kb.

Aztán most belépett az életembe féléve egy lány, aki 18 éves, és 3 hónapja már a barátnőm.

Én már dolgozok, túl vagyok az egyetemen. Ő most fogja kezdeni. Eddig hétvégén taliztunk, vagy néha átjött hétköznap, vagy én, mert nem köt lokáciohoz a munkám.

Amikor együtt vagyunk tök jó tényleg, a szex is rendben van. De most pld úgy jött ki, hogy 1-2 hétig nem láttam és ő pedig nem tudja kifejezni azt hogy szeretem, élőben is nehezen, de így telefonon meg chaten ha beszélünk főleg nem. Konkrétan olyan mintha egy haverommal beszélgetnék.

Folyamatosan azt érzem, hogy nem vagyok fontos, néha tök jól esne egy-két jó szó egy szar nap után.

Attól tartok ha feljön egyetemre se fog majd elég időt tölteni velem, mert most éli a haverok buli fanta korszakát. Én meg hamarabb szakítok vele, minthogy korlátozzam bármiben is. Tudom hogy szeret, és hogy fontos vagyok neki, de nem szeretnék időt flöccölni egy olyan dologba, ami nem fog müködni.

Tényleg probálok mintabarát lenni, jól bánni vele, mert eddig bántották és nincs jo tapasztalata a kapcsolatokról.

Vagy túl komolyan veszem ezt az egészet 3 hónap után?