Ha egy gimis lány összeköltözik a kereső barátjával, háztartást vezet, a párjával fogalkozik, akkor lehet valamivel gyengébb tanulmányi eredménye, mivel nem tud 100%-ban csak a tanulásra koncentrálni?

Mondjuk mert alapvetően az életnek van egy hossza, egy átlag hossza, eltekintve a balesetektől és súlyos ritka betegségekt. Valamint az életben vannak mérföldkövek, amik eléggé szubjektívek. Van akinél érettségi, diploma, család, másnál 8 általános.

Általában az ember zömmel vele azonos életszakaszban lévő emberekkel veszi körül magát, mert egy aktív dolgozó hamarabb megy el a kollégáival ebédelni, mint lép be egy gimis bandába. Valamint a régóta tartó barátságok is a saját korosztályából adódnak. Akinek innen nem sikerül párt találni, ott gebasz van.

Mert hiába kap fiatalt, nem ugyanaz az az életszakasz, neki más a prioritás, mások a célok. Ők másképp állnak a szülőkhöz, a gyerekekhez, tanuláshoz, munkához.

Megérdemli amit kap az idősebb csávó a nőtől. Mert 25 évesen lelép, mikor látja, hogy a kortársai nem egy akkor már majd 40 éves férfivel lógnak, hanem szórakoznak, talán most kezdik a csaladalapítást.

És igen, elég sok ilyen férfi ismerős van. Szánalmasak egytől egyig.

Tudod hol kezdődött? Nem mentek tanulni, de dolgozni se akartak. Épp ezért a huszonéves nőknek nem kellettek, beiratkoztak a gimi okj tanfolyamaira, utána szeditettek a gimis lányokat.

A lányoknak addig tetszettek még ők el nem érték ezt az életkort. És ez nem meglepő, mégis mi a francot akartak.

#23, ne vedd bántásnak, de ennyi erővel bemásolhattad volna a Bibliából a Prédikátor könyve 3:1-8-at... deklarálsz dolgokat, de az még véletlenül se derül ki, hogy szerinted miért lenne jó egy férfinak, ha a saját korosztályából választana...

"Mert hiába kap fiatalt, nem ugyanaz az az életszakasz, neki más a prioritás, mások a célok. Ők másképp állnak a szülőkhöz, a gyerekekhez, tanuláshoz, munkához." - ez ugye lehet, hogy 100 éve még igaz is volt, de manapság annyi különböző értékrend, gondolkodás, életút létezik,

hogy valójában sokkal nagyobb a különbség konkrét ember és ember között, mint korosztályok szerint.

"Megérdemli amit kap az idősebb csávó a nőtől. Mert 25 évesen lelép, mikor látja, hogy a kortársai nem egy akkor már majd 40 éves férfivel lógnak, hanem szórakoznak, talán most kezdik a csaladalapítást" - és akkor mi van? Mindkettőjüknek volt 7-8 jó éve, amiben jól érezték magukat, amiben társai voltak egymásnak.

"És igen, elég sok ilyen férfi ismerős van. Szánalmasak egytől egyig." - szerinted. De a valós kérdés, hogy ők hogyan érezték-érzik magukat a saját bőrükben. Mert ugye senki sem aszerint fog társat-életutat-életcélt választani, hogy a kívülállóknak mi tetszik, hanem aszerint, hogy neki magának mi felel meg. (már ha nem súlyosan függő személyiség, ami ugye egy személyiségzavar)

"A lányoknak addig tetszettek még ők el nem érték ezt az életkort. És ez nem meglepő, mégis mi a francot akartak." - hát valószínűleg nem a "férjnek és apának való" kategóriába bekerülni, és az elmondásod szerint ezt tökéletesen el is érték. (ezzel én is pont ugyanígy vagyok egyébként)

Úgyhogy egyébként én kérek bocsánatot:), de tudod, mi férfiak is azért vagyunk a világon, hogy magunknak teremtsünk élhetőbb életet, és nem azért, hogy a facér 30-as nők igényeit minél inkább kiszolgáljuk akár a saját személyiségünk, terveink, vágyaink háttérbe szorításával is.

Na ezek mennek.

Engem akarsz meggyőzni?

Felesleges, én ezt párszor már végignéztem. És mivel nem vagyok ebben a helyzetben így engem nem érdekel ki hogy teszi magát tönkre, szíve joga.

A folytatás talán érdemes annak, aki szerint ez rendben van. Adott férfiak utána a kutyának sem kellettek és egyedül maradtak, pedig akkor már jó lett volna nekik a saját korosztályuk, de azoknak ugyanúgy, ahogy eleinte, nem kellettek.

Ha pedig az állná meg a helyét, amit te mondtál, akkor nem dobálnák ki őket a nők, ahogy ők is elerik azt a kort, amikor már benő a fejük lágya.

Ugyanúgy, ahogyan én sem a gimis testvérem barátaival szórakozom szabadidőmben, úgy ezeknek a férfiaknak sem a sokkal fiatalabbakkal kellene megtalálni a közös hangot.

Szerintem valahol ezt hívják vesztesnek, de szívük joga. Őszintén kívánom, hogy ne az én eddigi meglátásaimat igazolja náluk is az élet.

Értelmiségi férfi, nem hagyja hogy romoljon az átlagod csak azért, hogy takaríts,főzz és kiszolgáld, mert tudja mennyire fontos karrier szempontjából a tanulás.HA meg hagyja, hogy a háztartás vezetése a tanulás rovására menjen, akkor lehet diplomája, de egy kis p..s aki egy kislány előtt tud és képes csak nagyfiút játszani és nem is szeretné ,hogy tovább tanulj nehogy okosabb legyél mint ő és rágyere, hogy csak egy 0 az életben.:)

H

Két diplomás értelmiségit a kollégai és a barátai is megszólnak, ha összeáll egy 17 éves gimis kamasszal. Milyen közös témátok van? Milyen közös terveitek vannak?

Ha tényleg szeret, akkor nem veszi el tőled a kamaszkorodat. Tudja, hogy érettségire készülsz, nem a mosogatás a legfontosabb dolgod. Kivárja, amíg végzettséged lesz és beindul a karriered, mielőtt felhozza a gyermekvállalást. Igaz, hogy az még 10 év, és ebből 6-7 évig ő tart el, aztán a szülés után megint csak.

De olyan 17 éves lány meg elég kevés van, aki 27 évesen is ugyanazzal van együtt.

17 évesen nem tudod kezelni ezt az alárendelt szerepet. Ezért érzed kötelességnek, hogy "foglalkozz vele", bármit is jelentsen, hisz nem egy kiskutya, hanem a felnőtt pasid.

Az is aggályos, hogy ha őt most ez vonzza benned, hogy 17 vagy és a lánya lehetnél, akkor mondjuk 20 évesen mi vonzót lát majd benned. Vagy 27 évesen. Vagy 37.

Te mi vonzót látsz benne? Az, hogy "érett", nagyon gyorsan megváltozhat a szemedben. A pénz, kertes ház és kitartott élet se lesz örökké vonzó. Főleg, ha te házimunkát végzel, miközben a barátnőid buliznak, pasiznak, és szabadok, mint a madár.

"A folytatás talán érdemes annak, aki szerint ez rendben van. Adott férfiak utána a kutyának sem kellettek és egyedül maradtak, pedig akkor már jó lett volna nekik a saját korosztályuk, de azoknak ugyanúgy, ahogy eleinte, nem kellettek." - ez valójában megint akkor lenne érdekes, ha párhuzamosan mellé tennénk a másik utat is...

Tehát, aki a saját korosztályával kezdett, annak ugyanúgy vagy holtomiglan-holtodiglan lesz, vagy nem, ebben valójában nincs különbség. Amiben valóban van, az az, hogy a 30 évesen a saját korosztályával kezdő mondjuk 37 évesen jó eséllyel úgy lesz újra szabad, hogy az a 7 év se a boldog párkapcsolatról szól, hanem például erről: https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..

és vajmi kevés lesz benne a haverok-buli-fanta, ellenben annál több a "felelősség + kötelesség" nyomora. Aztán, mitán megszabadul végre ettől, fizetheti a fizetése 40%-át gyermektarhára, és tűrheti el azt, hogy az exe még vagy egy évtizedig ugráltathatja, és ugathat bele az életébe. És valójában neki lesz vajmi kevés esélye az újrakezdésre - és akkor is leginkább cseberből vederbe pottyanva - és nem a 37 évesen mindenféle elkötelezettség nélkül magára maradó férfinek. Nos üdv a valóságban.

Ettől függetlenül eszemben sincs meggyőzni, előítéletek ellen harcolni esélytelenebb, mint falra borsót hányni.

Kérdező, te meg ne foglalkozz az előítéletesekkel, mi 17L/33F-ként jöttünk össze, a páromnak is valszeg rosszabb volt a 4-es gimis bizonyítványa valamivel, mint ha csak a tanulásra koncentrált volna... és? Nem akart amúgy se gimi után rögtön felvételizni, 12 év egyhuzamban pont elég volt neki az iskolapadból... aztán 23 évesen elment újra tanulni, és szerzett 2 diplomát.... most 22 éve vagyunk együtt...