Csalódtam benne, jogosan!?

Fél éve élünk együtt a párommal, én a budapesti lakásomat és a szintén budapesti állásomat adtam fel azért, hogy együtt lehessünk. (80 km-ről van szó) Eddig még semmi gond, mert ez az én döntésem volt, senki nem kényszerített rá. Viszont az az egy kikötésem volt, hogy mivel a lakásomat nem adom ki albérletbe (egyrészt mert féltem a lakást, másrészt ha budapesti intéznivalónk van, itt tudunk aludni), ezért szeretném, ha legalább minden második hétvégén átjönnénk megnézni, hogy minden rendben van-e? Ilyenkor természetesen egy éjszakát itt is alszunk. Akkor azt mondta, hogy ez teljesen természetes és mindenképpen ránézünk a lakásra kéthetente. Ehhez képest könyörögnöm kell, hogy legalább három hetente itt töltsünk egy hétvégét. A héten lett volna a harmadik hétvége, hét elején megbeszéltük, hogy jövünk, már csak azért is, mert elég sok őszi-téli holmit össze kéne szednem és elvinni hozzá. Ma reggel felkeltünk és megkérdeztem, hogy mikor induljunk? Erre közölte velem, hogy semmi tennivalónk nincs most Pesten, minek akarok feljönni? Mondtam, mert megbeszéltük. A válasz az volt, hogy egyedül is fel tudok jönni, ha akarok és nem fog történni semmi, ha egy hétvégét külön töltünk. Hangsúlyozom, itt nem az a gond, hogy egy hétvégét külön töltünk, hanem hogy előre meg volt beszélve. Szavahihető, megbízható ember, ezért lepett meg nagyon a reakciója. Nem az zavar, hogy vonatoznom kell és hogy bőröndöt kell majd visszacipelnem, mert nem esik le a gyűrű a kezemről emiatt. De utálom, ha valami meg van beszélve előre és valaki gondol egyet és változtat. Pláne, ha a párom csinálja. Ezt próbáltam vele megértetni, de szerinte feleslegesen akadok ki. Felöltöztem és eljöttem. De nem hagy nyugodni a dolog, hogy mielőtt összeköltöztünk, megegyeztünk valamiben és mintha egyszerűen nem érdekelné őt. Egészen más lett volna, ha már hét elején megmondja, hogy nincs kedve feljönni. Akkor ennek tudatában készültem volna a hétvégére. De többször is beszéltünk róla, hogy feljövünk és ennek tudatában készültem.

Úgy érzem, hogy mióta hozzáköltöztem, teljesen természetesnek veszi, hogy ott vagyunk és mintha egyre nehezebb lenne őt kimozdítani abból a városból, kivéve ha ő szeretne valami budapesti program miatt a városba jönni.

36/N