Tényleg nem tart olyan szépnek a párom, mint állítja, vagy feleslegesen fújom fel ezt a megszólalását?

Annyit mondok első körben, hogy több, mint 6 éve együtt vagyok a párommal, és kezdetek óta azt mondja, hogy szerinte gyönyörű vagyok. Nemcsak úgy, hogy belém szeretett, és az szépített meg, hanem azt állítja, hogy neki az a fajta vagyok, aki után akkor is forogna az utcán, ha nem ismerne, mert egyértelműen szép arcom van (smink nélkül is) és jó alakom.

Nagyon igényes vagyok magamra, néha már görcsösen is. Csinosan, de nem qrvásan öltözködöm, sminkelek, rengeteget sportolok.

Mindig is próbálkoztak nálam férfiak, és az utcán is nagyon bámulnak, sokszor dudálnak is...stb.

Viszont, egyik nap volt egy furcsa beszólása a páromnak.

Az a helyzet, hogy egy ideje állást keresek, de hiába hívnak be mindig interjúra, és hiába jutok el majdnem mindig az utolsó körig, eddig mindig valamiért másik jelölt lett a befutó, nem én. Megjegyzem, válogatok eléggé, olyan irodai munkákra jelentkezem, ahol kérnek egyetemi diplomát és nyelvtudást is. Kizárólag olyanokra jelentkezem, ahol az összes leírt követelménynek maradéktalanul megfelelek.

Már idegesítő, hogy mégsem jön össze semmi, a párommal közösen filóztunk egyik nap, hogy miért mindig más a befutó, erre megszólalt, hogy "lehet, hogy szebbek a többiek?". Nekem ez nagyon rosszul esett, egyrészt butaság, mert egyáltalán nem csak topmodellekkel vannak tele az irodák, másrészt pedig elég nagy gáz lehet a külsőmmel őszerinte, ha notóriusan azon bukik el a dolog, főleg, hogy az álláskeresés nem a külsőről szól, nem modellnek vagy szépségkirálynőnek jelentkezem.

A páromat felidegesítette az, hogy kiakadtam ezen a mondaton, mert állítása szerint az egészet félreértem. Ő azt mondja, hogy nem úgy értette, hogy szerinte ne lennék szép, de aki interjúztat, annak simán lehet más ízlése. Azt is mondja, hogy ő nem gondolt mélyen bele, csak ötletelt, és az is eszébe jutott, hogy női főnökök pont azért dobnak vissza, mert rivalizálnak a náluk szebb nőkkel, és ezt is mondhatta volna, ugyanannyi realitása van.

Nekem ez mentegetőzésnek hangzik.

Kérlek, segítsetek, nem akarok hisztis p. lenni és feleslegesen vérig sértődni! Mondjátok meg, hogy kívülálló szemmel hogy hangzik ez a dolog.

Légyszi ne arra fókuszáljatok, hogy mekkora butaság az alap feltevés, mert azzal én tisztában vagyok. És ne is arra, hogy azért ne problémázzak, mert egy komoly kapcsolatban nem a külső a legfontosabb, mert nekem az azért nagyon fontos, hogy legalább a páromnak álomnő legyek, és ne legyen olyan, hogy mondjuk más nő annyira tetszik neki, hogy akár mélyen, titokban megfogalmazódik benne, hogy "bárcsak így nézne ki a barátnőm". Sokáig küzdöttem önbizalomhiánnyal, az elmúlt pár évben kezdtem már magam jól érezni a bőrömben, de ez a helyzet nagyon elkeserít most. Félek, hogy csak beéri velem, kompromisszum vagyok neki, mert szerintem ha tényleg gyönyörűnek tartana, akkor még ötlet szintjén sem fordulna meg a fejében ilyesmi, hogy a külsőm akadályoz az álláskeresésben. Félek, hogy a bókjai romantikus kamuk.