Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Igaza van a páromnak, feleslegesen keltem a pánikot?
Külföldi nagyvárosban élünk, vagyis a várostól fél órára, de mindketten oda járunk be dolgozni.
Ma, amikor már hazafelé tartottam, pont az állomáson voltam, amikor bemondták a hangosbemondóban, biztonsági okokból mindenki hagyja el az állomást a legközelebbi kijáraton.
Erre mindenki pánikolva, kiabálva elkezdett futni, ettől nagyon megijedtem. Nem attól, hogy felszólítottak, nem messze volt a kijárat, kiértem egy perc alatt. Hanem attól a pániktól, amit az emberek arcán láttam.
Amint kiértem és biztonságos távolba kerültem, a sokktól sírva hívtam fel a párom, hogy kiürítették az állomást, most el kell mennem vagy a másikra gyalog, vagy megvárni valahol, ameddig újra megnyitják.
Kicsit le is szidott, hogy ha baj van, nem bőgni kell, hanem cselekedni. Kiértem, jól van, oké, elég lett volna egy SMS, hogy kések mert káosz van.
Bár téves riasztás volt, még mindig bennem van egy kicsi félelem, és újra átélem azt a rémes érzést, amit akkor, amikor láttam a félelmet mások arcán.
Szerinte ha bemondják, akkor már minden rendben, kezelik az ügyet, csak követni kell az utasításokat, és a lehető legközelebb eső kijáraton távozni, kész.
Ha tényleg baj van, azt már csak akkor veszed észre, ha nem figyelmeztet senki, hanem épp melletted lövöldöznek/robbantanak/gyúl ki valami.
válasza:A gyanúsakat én is szoktam.
De lehet, feleslegesen, mert egy nem gyanús is ugyanúgy lehet veszélyes sajnos.
Az állomást elég jól ismerem, tudom, merre vannak a kijáratok melyik szintről, de pánikhelyzetben még így is nagyon ijesztő, hogy tudom, 3-at kell lépnem, hogy a lépcsőknél legyek, és kint vagyok....
válasza:
válasza: válasza: válasza:Picit túlreagáltad, de szerintem teljesen érthető az adott helyzetben. Párod picit lehetne megértőbb, és másképp is megpróbálhatott volna megnyugtatni, leszidás helyett. Én mondjuk elég jól kezelem az ilyen vészes helyzeteket (bár konkrétan ilyesmit nem értem át, "csak" édesapám szívrohamát, sürgősségi műtétjét, egy utcai támadást, és egy majdnem odáig fajuló konfliktust), de minden esetben valami különös nyugalom járt át, és bekapcsolt a vészprotokoll, és pontról pontra vettem át, mi a teendő (mentő, pontos információk megadása, kulcs beforgat ujjak közé, ütésre készen, illetve tárgyaló üzemmód).
Ahhoz hasonló helyzetben, amit te átéltél nem tudom, mit tennék, talán az esetleg földre kerülőket rángatnám fel, mivel az agyontaposás egy ilyen pánik helyzetben nagyon komoly veszélyforrás, ha van támadás, ha nincs.
Igazából mindegy, hogy túlreagálod-e, vagy sem, párod feladata szerintem, hogy megnyugtasson, megoldást keressen veled, hogy túltedd magad rajta.
válasza:megkérdezhetem hogy melyik külföldi nagyvárosban volt ez?
Kíváncsi vagyok.
De egyébként a véleményemet már leírták mások előttem.
München.
A hónapban már másodszor :/
(Bár egyik sem volt valós szerencsére, a múltkor a tűzjelzőt kapcsolta be valaki, most meg egy részeg fenyegeztőzött, hogy felrobbantja az állomást. Természetesen az ilyeneket is komolyan kell venni)
válasza:az esetet elemezve azt érdemes végiggondolnod,hogy a sírás meg a nyafogás a telefonba segített valamit?
előrébb vitt,hatékonyabbá tett?
nem ért semmit se és mint kiderült alaptalan is volt.
a félelem nem segít semmit se,sőt hátráltat.
reménytelen helyzetben van csak értelme olyat érezni mint amit írsz,amikor egyértelműen nem te döntesz a sorsodról hanem már döntöttek.
egy olyanban én is bőgnék.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!