Hogyan nyerjük el a párunk mély bizalmát?

Nem lehet bizalmat elnyerni.

Ha nincs, hát ez nincs.

Hiba.

Elveszíteni, na az könnyen megy. Én nem bíznék benne.

Nálunk ez úgy alakult ki, hogy mindig meghallgattam és próbáltam megtalálni benne azt, ami számára érdekes. Nem elég hümmögni meg bólogatni, ha mesélt valamit, meg kell érteni. Párom például sokszor mesélt eleinte a munkahelyéről annyira elaprózva, hogy azt sem tudtam a sztori végére, miről van szó... És ilyenkor eleinte mindig elbagatelizáltam az egészet, mert még a végén én érezném magam hülyén, ha vissza kellene kérdeznem, hogy mit jelentenek egyáltalán bizonyos szakszavak. De ezzel csak azt értem el, hogy egyre kevesebbet mondott nekem erről (érdeklődés hiányában) és magából is kevesebbet mutatott (mármint a mély érzéseiből). Szóval igenis meg kell hallgatnod, meg kell értened a másikat és azt, amit számára jelent az adott szituáció. Az ember érzi, ha csak meghallgatják és azt is, ha értik, amiről beszél és benne vannak a kis életében.

A másik fontos dolog a reakciók. Tartsd észben, hogy a legrosszabb, amit tehetsz az az, ha nem tudod megfelelően kezelni, ha a másik megnyiílik. Ha mutat magából valamit, az egy ajándék tőle, aminek örülni kell vagy elfogadni, akkor is, ha első hallásra kiakadnál rajta. Például párom volt, hogy random elkezdte fejtegetni, hogy ő gazdálkodni akar. Caak egy hirtelen ötlet volt, egy fárasztó irodai nap utáni álmodozás a szőlőkertekről és a borról, de eléggé kibuktam rajta első hallásra. Persze ő sem gondolta komolyan, csak nyers formában q nyakamba öntötte és erre befogadást várt meg egy társat álmodozni. Legközelebb egy ilyen helyzetben inkább csak higgadtan megkérdeztem, hogy hogyan tervezi az adott dolgot vagy miért hozakodott elő vele egyáltalán, aztán persze vállat vont, hogy ja semmi, csak úgy eszembe jutott, de amúgy nem menne. Dehamégisakkor... És elkezdett mesélni és őszintén szólva szórakoztató volt a saját életünk szempontjából haszontalan dolgokon filozofálni. Neki pl. Ez mindennapi szokása. Szeret nonszensz dolgokon gondolkodni. Múltkor azon agyalt, hogy hogyan lehetne egy humanoid robotot felépíteni úgy, hogy a bőrének érzékenysége hasonló legyen ingerfeldolgozás szempontjából, mint az emberé. És ehhez milyen teljesítményű gép kellene agy gyanánt. Ez biztos emberfüggő, mert én pl akinek megnyílok, mindig a jövőbeli terveimről beszélek és hajlamos vagyok lefutni ezerszer is ugyanazt a kört,hogy pl mibe kezdjek, mit tanuljak még, biztos, hogy jól döntöttem - e korábban és nem kellene - e változtatni. És szeretem, ha valaki erről velem együtt gondolkodik, prot és kontrát összevetve, akkor is, ha nem várhatom el tőle, mert unalma neki. Viszont a gondolataim egy részét ez teszi ki akkor is, ha nem osztom meg vele, szóval nem tudok megszabadulni tőle, ellenben ha elutasítás vagy érdektelenség fogad, folytatom magamban inkább. És a párom is ugyanezt csinálja, ha az ő agymenéseit kezelem rosszul.

Az ember igazán a lelkitársának nyílik meg. Lelkitárs pedig az, aki a bogaraira kíváncsi és hajlandó ia befogadni, közösen kezelgetni őket. Ez pedig ha nem jó magától, nagyon megterhelő. Van olyan, akinek a gondolatai tartalmilag egyáltalán nem érdekelnek és épp ezért nehéz is a hallgatáson kívül bármit hozzátenni. És szerintem egy ilyen esetben nem erdemes erőltetni sem. Viszont ha érdekel és te is szívesen agyalsz az illetővel együtt és gond nélkül képben vagy a dolgaival, akkor nem okoz gondot a megnyílás.

Bizalmadba avatod. Latszolag akàr megnyilsz (ez alatt nem panaszkodast értek) ezt ösztönösen szoktàk viszonozni. Tipikus trükk is.

Pl egy kisvallakozo beszelt egy nagy hallal az anyagi küzdelmeiröl, miutan a nagyhal siman kiadta az ö penzügyeit neki.

Engem parszor olyanokkal vertek àt, hogy amikor megkerdeztek vmit amire nem akartam välaszolni, bagatelizalltam, tereltem, azutan nagyon komolyan megértést szinlelve megkérdezték ugyanazt mégegyszer.

De exemnèl pl bejött az is, hogy nagyban halandzsàzott valami bagatell dologrol pl foci haverokkal es a többi es a többi en meg hirtelen villamszerüen bedobtam egy kérdést teljes pokerarccal, hogy ès amugy nincs valami amit el kellene mondanod. Hirtelen lefagyott csend. Es kaptam jo pàr infot amivel nem tudott megbirkozni. Es de komoly volt. A sajat apam es pàrom üzleteltek ugy hogy a PÀROMTOL tudtam meg. a sajàt apàmmal jobb volt a kapcsolata mint nekem a lànyànak. De ez kiütközött sok màsban is. Erre nincsenek szavak. Borzaszto az az érzés amikor a pàrodban (akivel ki tudja meddig tart az örökkè)jobban bizhatsz mint a sajàt szüleidben. Hogy ilyen a sajàt csalàdod.

Sokminden mast is megtudtam igy.

Mindkettőtöknek kell ezt elérni, ha egyik fél sz rik rá akkor ez van.

Párommal már a legelejétól fogva nyíltak voltunk egymással ,őszinték, úgy éreztem hogy megtaláltam a lelkitársam, és ez tényleg így van, azóta csak mélyült , nem tudom hogy értük el, csak így éreztünk, és így lett, talán ez erőltetésből lesz, ez van van vagy nincs.