Miért vonzom a beteg embereket?

Az első kapcsolatom 20 évesen volt. A srác életem első nagy szerelme volt, bármit megtettem volna érte. Sajnos nagyon rossz családból származott, apja alkoholista volt, verte őket, meg is halt. A fiú egyetem alatt 2x próbált öngyilkos lenni, pánikrohamai voltak. Én így is szerettem, mert a lelke tiszta volt, nem volt rossz ember. Viszont ez idő alatt rengeteg nehéz időszakot okozott nekem is, az önygilkossági kisérletei miatt, depressziója miatt. Másfél évig voltunk együtt, aztán se szó, se beszéd egyszer csak lelépett egy másik lánnyal. Nagyon megviselt, nem tudtam aludni, nem ettem, sok időbe telt, míg kezdtem összeszedni magam. Pont akkor, jött a másik srác. Szintén tök jónak indult a kapcsolat, közös témák, megvolt a kémia, minden. Kezdte elfeledtetni velem az exem. Megtudtam boldogtalan gyerekkora volt. Az anyja ivott és verte őt, nem szerette, folyton bántotta, csak a húgát szerette. Aztán kezdett minden rosszra fordulni. Szerencsére vele nem tartott olyan sokáig, tanulva az első esetből, pár hónap után fölismertem a jeleket és vége is lett. Rájöttem ő is depressziós, és dühkezelési problémái is vannak. Bármit tettem nem volt neki jó, folyton bántott, aztán azért is engem hibáztatott, lelkileg zsarolt, amit már csak utólag ismertem föl. Szakított, majd újra összejöttünk. Ez kétszer is megtörtént, mire harmadszorra már nem könyörögtem neki. Mondtam neki, oké szia. 2 nap után viszont ő kezdett könyörögni, hogy sajnálja és szeret. A szívem szakadt meg, mert én is szerettem, de nem engedtem neki, mert tudtam, hogy úgyse változna és ugyanúgy folytatódna a lelki terror, stb. Még hetekig írogatott, mire leállt. Ez történt egy éve, azóta senkim nincs. Hónapokba tellett, mire ezt is kihevertem. Megfogalmazódott bennem, hogy miért van az, hogy én ezeket a lelkileg beteg embereket vonzom? Lehet azért, mert én is beteg vagyok belül, azért állok szóba velük és adok nekik esélyt? Mert az egészséges ember egyből felismerné és elhajtaná őket?

L/23