Miért kell egy kapcsolatban hosszú ideig mást mutatni, mint akik vagyunk valójában?

Világ életemben utáltam a kétszínű embereket. Magam is mindig nyílt voltam (vagyok). Nem alakoskodom, nem adom ki magam másnak, mint ami (amilyen) vagyok. Akinek így megfelelek - OK, akinek nem - az is OK.

Így bírálok el másokat is. Aki igyekezett a talpamat nyalni (vezető beosztásban voltam), azt mellőztem, mert kétkulacsos politikát folytat.

Válaszolva a kérdésre: nem kell ilyen politikát folytatni, de egyesek gyakorolják. Lelkük rajta. Nekem nem a barátaim.

Ffi.

"Miért jó hazudni? Az egyenes út kiment a divatból?"

Így igaz. Le a melltartókkal! (Az is hazugság.)

Viccet félretéve az udvarlás szinonimája a széptevés. Azt jelenti, hogy a szebbik, az előnyösebb arcunkat mutatjuk a potenciális partnernek. Evolúció bácsi nem készült fel arra, hogy az ember nevű élőlény két tagja egy életre akar lehorgonyozni egymás mellett. Ő úgy "tervezte", hogy addig lesznek együtt, amíg az utód megfogan. Még be is biztosította magát, hogy ha valaki nem tud/akar jobb színben feltűnni, a rózsaszín köd akkor is szebbnek, jobbnak mutatja fél-két évig, amíg a szerelemért felelős hormonok le nem bomlanak.

Kedves Kérdező!

Igazából nem jó mást mutatni, tehát hazudni.. csak rövidtávon talán érvényesülhet az elhitetés, meggyőzés ereje. Hosszútávon már nem annyira... azért is kritikus praktika, mert hogy később már állandóan azon dilemmázunk magunkban... hmmmm...vajon tavaly mit is hazudtam neki, (vagy esetleg a barátjának) nehogy most mást hazudjak... mert hátha Ő még emlékszik rá, mert én ugyan.. hmmmm... nem annyira.

No, ez a baj a hazugságokkal. Pofon egyszerű a képlet:

- Ha te tudod azt, ami történt veled, amit Te megéltél, amiben biztos vagy... és... hazudsz, vagy csak megmásítod a történetet... akkor ugye valami más "story" elemet kell oda behelyettesítened, amiről hallgatni akarsz. De ezt viszont épp most találod ki, s ezért nem rögzül olyan mélyen benned, mint az "igaz" történés, amit ugyebár át is éltél. Tehát élményszinten van róla tapasztalásod. Míg az ad-hoc kitalált "elem", arról meg nincs, hiszen légből kapott. Na, ezért felejtjük el ezerszer könnyebben azt a történeti "elemet", amit csak kitalál az elme egy pillanat alatt, mint azt, amit meg is él a real-time valóságában. És ha máskor megint mást hazudunk ugyanarra a story-elemre vonatkoztatva... kész a lebukás. És azzal bizony sokkalta többet ártunk egy kapcsolatban, mintha elmondtuk volna a valóságot, amire persze sokszor azt érezzük: szégyellni való.

No ezért hazudunk, ezért működik a képmutatás, a szépelgés.

Illetve van még egy másik nyomós oka is: - A "nagyjainktól" is ezt látjuk, ezt tanuljuk... és az emberek többsége úgy van vele... hogy ha ŐNeki lehet (ráadásul nagyban)... akkor nekem is lehessen!

Tudod úgy van ez, hogy AKI nagyon rövidlátó... annak MINDEN GÖRBE ÚT ici-pici szakasza - ami számára még belátható - nos az neki EGYENESNEK LÁTSZIK. Még akkor is, ha nem az.

Az ERŐ legyen Veled!