Belefér egy kapcsolatba, hogy az egyik nagyon jó fiú barátommal ritkán elmegyek kettesben sörözni egyet?

Biztos vagy benne hogy semmi nincs érzelmileg? Csak mert feltetted ezt a kérdést magadnak is, mennyire helyes?

Nálam nem fér bele.. Nő vagyok és igen,hasonlóan megégettem magam... nem tűrök meg mást. Nem hiszek a fiú-nő barátságban

utolsó egy balek, van nő-férfi barátság nem is kevés. Nekem van barátnőm, de van egy velem egykorú nő ismerősöm, aki már ötödik éve elhív magához 2 napra év végén bulizni, hogy nála alszok. Nem, soha nem gondoltam úgy rá mint nő, és ő sem rám mint férfi, ezt régen tisztáztuk.

Durva bizalmatlanság van ott, ahol ez nem fér bele.

Ne viccelj, én fiú baratommal mentem el tavaly Mexikoba 2 hétre, a ferjem vitt ki minket a repterre. Nem történt semmi soha koztunk es ezt ő is tudja. Szóval simán

Bele kell férjen. Nem is mennék bele olyan kapcsolatba, ahol nem ihatok meg félévente egy sört egy haverommal. :S

Nagy bajban lettem volna mindig és most is, ha nem férne bele. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a legkedvesebb, legközelebbi barátaim mindketten férfiak. Egyiküket gyakorlatilag mióta az eszemet tudom ismerem, óvodába, általánosba, gimibe is együtt jártunk, olyan kistini korunktól vagyunk összenőve, másikuk egykori szomszédom, szintén olyan 12-13 éves korunktól van velünk, akkor költöztek mellénk, osztálytársak lettünk Vele is. Így hárman elválaszthatatlanok vagyunk több mint 30 éve. Nincsenek közeli nőbarátaim, nem jövök ki a saját nememmel, ez van, anyukám, nővérem a kivétel, Ők ki is elégítik a "barátnős" igényeimet. Agyvérzést is kapnék egy pletykálós, kibeszélős, vásárolgatós cukrászdázástól, amit romkomok nézésével fejezünk be. Ez van, nem vagyok férfias ettől, csak a klasszik női sztereotípiák nem mennek és igényem sincs rá, nyilván nem véletlen, hogy nem alakultak ki ilyen kapcsolataim. Így én szerény leánybúcsún is velük voltam, mielőtt férjhez mentem, hosszúhétvégéztünk vonattal Prágában maratoni söröztünk hárman, ezt kaptam Tőlük. Egyikük a tanúm volt, mindkettőjük keresztapja 1-1 fiamnak. Mindezekből nyilván egyértelmű, hogy sörözni, mulatni is velük járok, pedig egyikőjük a mai napig agglegény. Másikuk sincs épp kapcsolatban, de volt neki már tartós, egy kislánya is van. Ha bajom van, Őket hívom, ha ugrani kell, baj van, szaladnak, szaladok. Gyakorlatilag családtagok, sosem alakítottam volna ki komoly kapcsolatot olyan emberrel, akit ez zavar. A mai napig előfordul, hogy töltünk pár napot együtt, csak mi. Nincsen és nem is volt ebből sosem probléma, a konkrét családtagjaimon kívül Ők állnak hozzám a legközelebb, mint írtam Őket is a családom részének tekintem.

Nagy a baj, ha ez probléma!