Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kapuzárási pánik 25 évesen?
Először is leszögezném, hogy tudom, régen rossz ha ilyen megfordul a fejemben, és mikor barátnőm anno 7 éve ugyanezt tette a barátjával, akkor még én is furán néztem rá.
Szóval a sztori, 25 éves nő vagyok, jelenleg 6 éve párkapcsolatban. Előtte 14 éves koromtól szintén volt egy 5 éves kapcsolatom, a kettő között pedig 6 hónapig voltam szingli. 4 éve együtt élünk a párommal, viszont utólag kicsit bánom a gyors összeköltözést, hisz emiatt rám hárult már 21 éves koromtól, hogy két emberre főzzek/mossak/takarítsak, kimaradtak az egyetemi évek is, a meggondolatlan cselekedetek, a kollégium, hisz minden időnket együtt töltöttük.
Most kezd valahogy betelni a pohár. Azt érzem fiatal vagyok még, és a két hosszútávú kapcsolatom miatt alig éltem. Alig buliztam, alig ismerkedtem, kimaradtak a flörtölések, igen, az egyéjszakás kalandok is. Lehet, hogy nem is vagyok ez a tipus, de mivel nem próbáltam, így szinte nem is ismerem magam hogyan reagálnék 1-1 ilyen helyzetben. Kicsit zavar ez a monotonitás is. Nekem már az is nagy szó lenne, hogy nem kell beszámolnom hova megyek munka után, magam tervezem meg a heteimet, akkor kelek és fekszek amikor szeretnék, azt a filmet nézem meg amihez éppen kedvem van, nem kell más után pakolásznom napi szinten, egyszóval senkihez sem kell alkalmazkodnom. Kicsit elveszett báránykának érzem magam a nagyvilágban, hisz mindig volt egy társ mellettem, így sosem kellett egyedül helytállnom semmiben. Ebben is úgy szeretnék változni, felnőni, kimozdulni a komfortzónámból és a saját gondolataim után menni.
Szeretem a barátomat, mellette teljesen meg merek nyílni, nagyon egy hullámhosszon vagyunk, és látom, hogy jó férj és apa lenne. Ha 30 évesen ismerem meg, nem is lenne kérdés, hogy vele akarok örökké maradni. Így viszont olyan nehéz, mert egyszer élünk, és tényleg emiatt sok mindenről lemaradok. Félek attól is, hogy 30 évesen majd teljes kapuzárási pánikom lesz, és azt érzem kimaradt egy csomó-csomó minden az életemből.
Visszatérve az első mondatomra, barátnőm a érettségi után jelentette be, hogy bár nagyon szereti a barátját, mégis befejezi a 3 éves kapcsolatát, mert kezdődik a nagybetűs egyetemi élet, ahol nem szeretne senkihez kötődni, csak élni. Eddig nem igazából értettem miért tette ezt, hogyan tud elengedni egy fontos személyt az életéből egy ilyen miatt, most meg ugyanebben a helyzetben érzem magam. Fogalmam nincs mit tegyek, engedjek el egy társat úgy, hogy szeretem azért, hogy megtapasztaljam az életet, vagy engedjem el a vágyaimat azért, hogy egy olyan társ mellett maradjak, akivel lehet, hogy egy szép hosszú jövő vár ránk.
válasza:Na ilyen mikor lehetsz akár milyen rendes, ember, ott hagynak mert "még nem élték ki magukat". A háztartási dolgot nem hozd fel mentségként, simán meg lehet beszélni, hogy unod, hogy mindig te viszed a háztartást kettőtökre. Gondolom nem kényszerített rá senki, önként vállaltad.
Egyik férfi ismerősöm volt így mint te, nagyon korán ismerte meg a barátnőjét, akivel egyébként nagyon összeillettek, de a fiú is 25 körül megunta a jót, azóta csak egyéjszakásai vannak 35 felett is, elkezdett inni, és veri a fejét a falba, hogy otthagyta akkor azt a lányt aki azóta férjhez ment máshoz. Mert hogy azóta sem talált hasonlót. Én nem mondom, hogy törvényszerű, hogy te is így jársz, de sokkal több az esélye, hogy találsz egy - két gyökeret aki megszívat majd eldob, mint egy hasonló normális srácot. Aztán ezeknek a csalódásoknak eléggé romboló hatása tud lenni a személyiségre.
Az itteni fiúkat ne vedd alapul nekik az életcéljuk az egyik alkalmi kapcsolatból a másikba ugrani céltalanul, csak az élvezeteket hajkurászva. Nekik ez a kánaán a párpárkapcsolatra mint börtönre tekintenek. Azért ne felejts el, hogy a nők kicsit máshogy működnek, nekünk kell a lelkiség, a törődés nem csak a nagy f.asz. Szóval gondold meg kétszer is mit teszel.
Az idealisták is azzal szoktak jönni, hogy ha már unod hagyd ott, mert majd eztán jön az igazi, mert annál nem lesz kétely mert ő makulátlan, és minden happy lesz mert még fiatal vagy és előtted az élet, no meg megérdemled. Ezek mint fasssszságok, az életben meg kell becsülni ami értékes ami jó és nem olyan dolgok iránt vágyódni amikről azt hisszük, hogy majd biztos boldoggá tehetetnek.
válasza:A fő kérdésre azt tudom mondani, hogy nekem is kimaradtak ezek, de nekem soha eszembe nem jutott emiatt eldobni valamit, ami annyi boldogságot okozott már nekem.
A másik meg a házimunka. Két emberre nem sokkal nagyobb a meló, mint egyre, cserébe fel lehet osztani kettőnk között. Nekem legalábbis mindig nagyobb kedvem volt a házimunkához, amikor együttéltem valakivel.
A leírásodból kicsit az az érzésem, hogy te nem a párkapcsolatot, hanem mindennemű kötöttséget és felelősségvállalást akarsz eldobni magadtól, hogy folyamatosan bulizhass és azt tehesd, amit éppen akarsz. Félek, nagyot fogsz csalódni, ha rájössz, hogy ha egyedül maradsz, akkor sem úszod meg a felnőttéletet.
válasza: válasza:Ezt neked kell eldönteni. Van, akinek szüksége van erre az életvitelre, van, akinek nincs...
Én is folyamatosan kapcsolatban vagyok 17 éves korom óta, de sosem hiányzott ez az életmód. Kivettem belőle a részem a párom mellett, voltam egyetemista, két szakot is befejeztem, van egy zseniális baráti körünk, ahol baromkodhatunk együtt, otthon imádok vele is kettesben hülyeségeket csinálni, voltunk az egyetemem vetélkedőjén és egyéb bulijain minden évben... A háztartás sosem lett rám terhelve, munka/egyetem után letudtuk fél óra alatt az ilyen kötelességeinket és csók. Rengeteget utazunk, együtt edzünk, alkotunk, ő a legjobb barátom is egyben.
Megvan a párkapcsolatnak a maga sajátos életvitele, ez tény. Az ember nem maradhat ki minden nap részegen a haverokkal, nem dughat akivel akar, de őszintén szólva erre a részére nem is vágyom. Ezek a dolgok általában az ember munkába állása után pár évvel (25 reális) amúgy is megszűnnek, az emberek többsége felnő a húszas évei közepére és nyugisabb életet él, más jellegű élményekkel. Minden mást pedig meg tudok élni itt is, vele. Érdemes lenne azon elgondolkodnod, hogy egészséges-e egy olyan kapcsolat, amit komoly lemomdásnak élsz meg, akkor is, ha szereted a párod. Szerintem nem. Én a leírtak alapján konkrétan lekarmoltam magam, iszonyat börtönben érezném magam egy olyan életben, mint a tiéd. Szóval úgy gondolom, ez nem a párkapcsolat, hanem a társad és a te működésed hibája.
válasza: válasza:Mérlegelj. Majd cselekedj úgy, hogy te jól érezd magad.
Hogy x év múlva vissza írod e, azt amit most eldobtál, előre nem tudhatod. Mint ahogy az ellenkezőjét sem.
válasza:Nekem is volt kiélősebb időszakom 19-24 között, bánom is, meg nem is.
Én tudom, hogy nem lettem volna alkalmas komoly kapcsolatra, olyan irreális elképzeléseim voltak a pasikról.
Nekem ez segített, hogy a földön járjak, na bumm. Nem hiszem, hogy emiatt szarabb ember lennék (nem hazudtam senkinek), abban viszont biztos vagyok, hogy még mindig kergetném az irracionális álmaimat, persze már tökéletesen begubózva, ha nem így lett volna.
Nekem emberismeretre tökéletes volt, na meg azt sem mondhatom, hogy egysíkú lett volna. Emellett rengeteget dolgoztam, aminek meg is van az eredménye, s ez párkapcsolat mellett biztos nem sikerült volna.
válasza:Nagyon megbántam az össze-vissza bulizást, szexet, piálást. Ott és akkor a pillanatban lehet jó, de utólag azt érzem semmit nem adott hozzá az életemhez és ha kimaradt volna, akkor sem maradtam volna ki semmiből. Azok a dolgok igazán fontosak az életben, amikre utólag visszanézve is azt mondod, hogy ennek volt értelme, ettől most jobb(an) vagyok. Ha tudsz hosszú távra gondolkodni, előre tervezni, egyszer akarsz majd családot, akkor oda jutsz majd a kiéléssel kapcsolatban utólag, hogy ez tök felesleges volt.
Ha most szakítanál, lefeküdnél 10 sráccal, eljárnál bulizni és piálni, akkor lehet élveznéd, de utólag amikor egyszer véget érne, azt éreznéd, hogy csak elpazarolt idő volt
válasza: válasza:Én 21 évesen nősültem mindenféle "kiélés" marhaság nélkül. 23 éven át sem volt semmi ilyen probléma, ami lett, se ebből.
De, ha már most ilyen érzésem van, akkor tényleg jobb lenne változtatni!
(És miért csak a te dolgod a háztartás?)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!