Nők, lányok, mit tehetnék, hogy ezt helyrehozzam? (hosszú)

"Én egy kicsit kiborultam. Minden jó, ezért nem jó? Kezdjek el csajozni? De ha egyszer őt szeretem...?"

WTF??? Ez az utolsó sorod.

Amúgy a csajod helyében nekem eszembe sem jutott volna ilyeneket mondani. A bizalom alapvető dolog egy komoly kapcsolatban. Az is elég szomorú lenne, ha őt eddig mindenki csak használni akarta volna, és ezért ujdonság neki az, hogy nem csalod meg mindig minkor buliba mész.

Atyaég. A barátnőd nem kicsit "dilis". Sosem értettem az ilyen női hisztit. Azért is hisztizik ha minden oké?

Szerintem inkább arról van szó, hogy nem elég érett hozzád. Berezel amikor belegondol hogy merre tart a kapcsolatotok, hiszen te olyan pasinak tűnsz akivel komolyan tervez az ember. Ő meg még sokáig nem akar a következő szintre lépni senkivel, ezért megijedt.

Az én párom is ilyen megbízható mint te. 9 évvel idősebb nálam, 18 voltam mikor összejöttünk. Ennek már 14 éve. Nekem előtte nem volt pár hétnél hosszabb kapcsolatom senkivel, mert a korombeli fiúkkal nem voltunk egy hullámhosszon, máshol tartottunk. Vele minden oké volt és nem is volt bennem soha kétség irányába. 3 év után költöztünk össze, most 2 és fél éves a fiunk. Tehát nem kapkodtunk el semmit, a "tűz" pedig mindig is meg volt és van a mai napig.

Nekem az a véleményem, hogy a barátnőd még bizonytalan kislány, nem is tudja mit akar. Ami nem baj, csak abból a szempontból hogy nem szinten tartotok, még nem nőtt fel hozzád. A megoldás tehát nem az hogy csajozni kezdesz, ez nem ilyen egyszerű. Azt nem tudom mennyi idő kell neki hogy "felnőjön hozzád", ez csak akkor derül ki ha elég kitartó és türelmes vagy vele és időközben nem fáradsz bele. Hogy megéri-e azt csak te tudod eldönteni.

32/N

Amikor nálunk voltak hasonló érzések, azt én arra vezettem vissza, hogy felborult az "adok-kapok egyensúlya". Ajánlom az Otthonról hoztuk-Családi mintáink és a párkapcsolatok c. könyvet - ennek az első fejezetében van szó az adok-kapok egyensúlyról. Az a lényege, hogy akkor tud egyensúlyban maradni egy (pár)kapcsolat, ha az egyik fél ugyanannyi jót ad, mint amit a másik fél vissza tud adni, ill. hogy ugyanannyi rosszat adnak a másiknak. Van hogy az egyik fél nem tud annyi jót adni (mert egyszerűen ilyen a személyisége-ez nem hiba), vagy a másik fél túl sok jót ad (pl. te lehet, hogy ilyen vagy - magyarul több jót tudsz adni, mint amennyit ő vissza tudna adni neked). Ilyenkor az "eladósodott fél" elkezdi rosszul érezni magát, és tudatosan nem jön rá, hogy miért. A könyv azt írja, hogy ilyenkor annak kell alkalmazkodnia, aki túl sokat ad - kicsit vissza kell fognia magát (ez nem jelenti azt, hogy rossznak kell lenned). Én mióta jobban "emberként" viselkedem, tehát nem mindig a legjobb oldalamat mutatom a páromnak, megengedem magamnak, hogy hibázzak, rossz napom legyen előtte is, és nem azt fejezem ki felé, mint előtte, hogy csak körülötte forog a világ, azóta sokkal jobb lett a kapcsolatunk, mert elkezdett hozzám ő is jobban "ragaszkodni" - sokkal "kiegyensúlyozottabb" lett az egész.

Remélem érthetően írtam le :)

Neki a kapcsolat még lehet arról szól, hogy játszmázásokkal, veszekedéssel, bizonytalansággal telik, ez adja a kapcsolat "dinamikáját" ami igazából egy szenvedős vergődés, de sokan "szenvedély"nek bélyegzik mert az agyuk rákattan a másikra, mint egy drogra.

Hogy nálatok ez nincs, ürességnek, "unalmasnak" éli meg, pedig az igazi kapcsolat nem az ilyen játszmákról szól.

Érdemes megkérdezni, nem dühből, hogy mit lehetne javítani ezen? De őszintén, nekem inkább az a tippem hogy neki még érnie kell, párszor pofára esnie mielőtt egy normális kapcsolatot értékelni tudna.