Unalmas, langyos tocsogó - mit lehet tenni?

Hat hónapja járok egy férfival.Heti háromszor - négyszer találkozunk Az a helyzet, nem az estem, nem fogott meg. Nagyon szűkszavú - nincsenek barátai, rendkívül száraz, unalmas ember. A szex se megy, mindig nekem kell kezdeményezni, nagyon prűd. Semmi közös témánk nincs - a program az, hogy elmegyünk valahova, de nem beszélgetünk, vagy legalább is ő nem kezdeményez témát. Mindig nekem kell szórakoztatni, témát felvetni, amire legtöbbször csak tőmondatokat kapok. Ha egy légtérben vagyunk, pár perc beszélgetés után (90%-ban én beszélek ) csak a TV-t bámuljuk, annyira nem tudunk egymással mit kezdeni. Olyan nagypapás típus. Mintha enyhén autisztikus lenne. Rajtam kívül csak egy, pár évig tartó kapcsolata volt, kb. 35 éves koráig szűz volt.

40 éves vagyok, ő 50.

Hogy miért vagyok vele mégis? vannak erényei: az az igazi nagybetűs , jó ember. Olyan, mintha a bátyám, apám lenne. A gyerekeim nagyon megkedvelték, mert sok ajándékot hoz nekik - bár ők is érzik, hogy nem passzolunk.

Az a helyzet, ő azt mondta belém szeretett. Állandóan verseket ír hozzám, gyermeteg montázsokat készít, szívecskéket, nyuszikat. Mintha éretlen lenne.

A kapcsolat elején éreztem, hogy nem tudok szerelmes lenni belé, de gondoltam, adok egy kifutást a dolognak, hátha kipattan a szikra - hiszen egy jó embert meg kell becsülni!

De nem így történt. Nem érzek semmit iránta egy baráti szereteten kívül. A kapcsolatunk első pár hetében elmondtam ezt neki - teljesen ledöbbent, de kérte, hogy fojtassuk. Belementem.Aztán szépen megszoktuk egymást, de a lelkem elvágyódik. Ő pedig tervez velem, minden szabadidejét nálam akarja tölteni - és halálra untat.

Komolyan mondom, mintha a sors szívatna vele - adva egy hősszerelmes, tök unalmas lovag. Egész családom biztat, hogy szeressem meg - ilyen jó lehetőséget sosem kapok - de ez nem működik parancsszóra. Elhalmozott ajándékokkal - persze feleslegesen - olyan dolgokkal, amikre nincs szükségem, és nem kértem.

Az a szerencsétlen helyzet állt elő - hogy megszerettem, mint embert, de nem a férfit látom benne. Nem kérdés, hogy a kapcsolat nem lesz hosszútávú -én egy szenvedélyes, intelligens társalgásra kiéhezett , nagyon fiatalos nő vagyok, ez nekem kevés.

De megbántani sem akarom. Ő konfliktus kerülő, és is. Sosem vesztünk össze.

Te mit tennél a helyemben? Persze, meg kéne beszélni őszintén, de nem tudom, hogy kezdjek hozzá.

Sietve hozzáteszem, átérzem a problémáját, és nem akarom álltatni, kihasználni.