Mit gondoltok, megéri tűrni?

Az a lehetetlen helyzet áll fenn hogy 6 éve vagyok párkapcsolatban párommal ( Én 28 ő 33) . Nem élünk együtt, eljegyzés sem volt még. Sajnos részéről nincs semmiféle hajlam sem együttélésre sem eljegyzésre. Egyik nagy probléma hogy az anyjaval egy házban él aki állandóan bele okoskodik mindenbe félti mint egy kisgyereket. Sajnos úgy tűnik ő sem akar "leválni " az anyukáról. Mostanában viszont a párom állandóan megbánt olyan dolgokat tesz amivel megaláz, butának néz, mivel nem ahhoz érték amihez ő. Kioktat holott azzal semmit sem segít én sem vagyok értelmi fogyatékos. Sosem áll mellettem, bajban csak kiakadni tud. Nagyon úgy érzem ennek semmi jövője. Mondja hogy szeret ,6 év alatt nagyon kevésszer ajándékozott meg,bár bem varok el semmi drága dolgot elég volna a figyelmesség. Ennyire érzéketlen lehet? Nem akarom megbántani így mindig tűrök de mostmár kezdem sokallni. Ha szerinte valamit nem jól csinálok vagy nem érdekli az ami engem akkor lehülyéz. Mit tehetnék? Úgy látom változás is nem lesz, eddig sem volt. Tanácstalan vagyok.az eszemre hallgatok akkor nem tudom tovább. A szívemre akkor pedig a jó emlékek miatt fáj hogy megbántanám esetleg. Ti mit gondoltok?