Távkapcsolat ellenkező nemzetiségek között?

Nem, szerintem ez nem működik. És ez most nem a szokásos rasszizmusom, hanem leginkább azért nem, mert egyszerűen túl "körülményes" lenne így kommunikálni, hogy valamelyikőnk nem a saját nyelvén beszél - vagy egyikőnk sem. Mert odáig rendben, hogy értem az angolt és el is beszélek úgy (csak az igeidőket ne kelljen tudni, mert az horror), de ott hogyan fejezném ki magam választékosan? Nincs lehetőség szóviccekre, utalásokra, gyönyörű kormondatokra, szép szóvirágokra, rímekre, alliterációkra.

Ezzel pedig a kvázi egyetlen előnyöm veszne el.

"de ott hogyan fejezném ki magam választékosan? Nincs lehetőség szóviccekre, utalásokra, gyönyörű kormondatokra, szép szóvirágokra, rímekre, alliterációkra."

Pont ezért kérdeztem például, hogy milyen a nyelvismeret. Én a magyaron kívül 2 másik nyelven ugyanúgy ki tudom magam fejezni, mint az anyanyelvemen, szóviccekkel, utalásokkal, körmondatokkal, szóvirágokkal, rímekkel, alliterációkkal, mindennel. Tehát nyilván ha valaki ezen a 3 nyelven ugyanúgy beszél, mint én, azzal nem lesz semmilyen nyelvi akadály. Neked nem működne, érthető, de ettől még másnak működhet..

Nekem volt külföldi barátnőm, de mondjuk majdnem anyanyelvi szinten beszéltünk angolul mindketten.

A távkapcsolat más kérdés, az szerintem nem működik, de kinek mi.

#5

De ezt mégis hogyan? Én is megértem az angolt és a németet is, el is beszélek mindkettőn, németül épphogy csak, angolul már jobban, de attól az sosem lesz ugyanolyan, mint az anyanyelvem. Én ezt nem tartom elképzelhetőnek. Mindig kell egy kis idő amíg megfogalmazom amit mondani szeretnék, nehogy hibázzak.

Meg persze amíg az elmebeteg százféle igeidő létezik, addig nem is mehet tökéletesen egyik nyelv sem. Hogy én "élesben" ezen gondolkodjak állandóan, hogy "na akkor ez most éppen past simple vagy past perfect vagy valami egyéb kevésbé ismert", mikor van 1-2 másodpercem reagálni, ez így nem kivitelezhető. Annyira véletlenszerűek ezek az igeidők, semmilyen logika nincs benne.

5-ös vagyok, kétnyelvű családban nőttem fel, ezért baromi könnyen tanulok nyelveket, ez az egyetlen igazi tehetségem. Egyébként is, ha kétnyelvű környezetben nő fel valaki, akkor olyan neuronhálózatok épülnek ki az agyában, ami nem kátnyelvű emberekben nincs meg és emiatt sokkal könnyebben tanulunk nyelveket. (Itt egy angol nyelvű cikk róla, ha érdekel: [link]

A magyar nem az első nyelvem egyébként, 6 éves koromban költöztünk Magyarországra, ezt is tanultam és azt hiszem ehhez képest elég jól megy :) A másik nyelvem szláv, tehát köszönőviszonyban sincs a magyarral, mégse okoz gondot a szinte ellentétes logikája. Az angol nyelvre ráéreztem, hiába a magyar a kedvenc nyelvem a világon, sehol nincs akkora szóvicc lehetőség, mint az angolban, én remekül ráéreztem mindig, különösebben tanulnom se kellett, a helyesírásom pedig jobb, mint néhány angol/ír kollégámé.. Angol nyelvű környezetben élek lassan tizenéve, erős nyelvtudással jöttem ki, de ebből röpke pár év alatt anyanyelvi szint lett. Mindhárom nyelven gondokolkodom (épp melyiket használom), álmodom, semmi különbség. Nem egy olyan embert ismerek, aki így van ezzel, annyira nem ritka, mint gondolnád, na de be is fejezem mielőtt teljesen elkanyarodunk a kérdező által feltett kérdéstől :)

""de ott hogyan fejezném ki magam választékosan? Nincs lehetőség szóviccekre, utalásokra, gyönyörű kormondatokra, szép szóvirágokra, rímekre, alliterációkra.""

Erre a magyar anyanyelvű emberek jelentős részénél sincs.